7.-8.-9. Fejezet

 

Hetedik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

– Isten hozott újra itthon –mondta Garner Brice-nak, amint meglátta belépni az adminisztrációs irodába. A férfi egyszerűen jóképűnek tűnt kék öltönyben és nyakkendőben. Egy bőr aktatáskát cipelt.

– Köszönöm –mondta Brice. –Sajnálom, hogy nem volt alkalmam beszámolni az utazásról. Az utolsó pillanatban közbejött valami az egyik beszállítónkkal, ami azonnali figyelmet igényelt. Edmonddal felpattantunk egy repülőgépre, és elmentünk.

– Egy magángéppel? –kérdezte Garner.

– Igen. A cégünknek van egy.

Pontosan úgy, ahogy sejtette. Brice-nak saját gépe volt. –Timothy tájékoztatott az útról. Minden sikeres volt?

Brice odasétált hozzá. –Igen, de hiányoztál.

A férfi kölnijének illata ingerelte Garner orrát. Valami mást viselt, mint Clive Christian 1872. Az a cucc vagy háromszáz dollárba került egy üveg. Garner egyszer megszagolta egy bevásárlóközpont egyik áruházában. –Miért?

Brice kuncogott. –Hogy érted ezt? Csak azt ne mondd, hogy már elfelejtettél engem, és továbbálltál valami másik pasassal.

– Ha már itt tartunk, el akartam mondani, hogy Ives és én együtt voltunk a hétvégén.

– Erről már tudok –mondta Brice. –Ives mesélte, hogy ti ketten elmentetek városnézésre. Jól éreztétek magatokat?

Garner bólintott. –Nagyon jó idegenvezető lenne belőle. Egy utcai árustól ettem kevert tésztás levest. Azt hiszem, char kway teow-nak hívták. Nagyon finom volt.

– Ha ez imponált, akkor imádni fogod, hogy ma este velem vacsorázol.

– Szeretnél velem vacsorázni? –kérdezte Garner.

Brice bólintott. –Igen, vagy más terveid vannak?

Garner megrázta a fejét. –Ó, és tíz órakor megbeszélésed lesz az igazgatótanáccsal.

– Akkor jobb, ha megyek az irodámba –mondta Brice. –Majd később beszélünk.

Garner figyelte, ahogy Brice elsétál. Még a lépte is előkelő volt. Visszament az iktatáshoz. Tízkor csatlakozott Brice-hoz a megbeszélésen, hogy jegyzeteljen. A nap folyamán röviden találkozott a főnökével. Mindeközben a vacsora randevújuk miatt aggódott.

Öt óra sokkal gyorsabban elérkezett, mint azt Garner várta. Az összes többi asszisztens már elrobogott onnan, és őt hátrahagyták.

Brice kijött az irodájából. –Hétkor érted megyek, úgyhogy készülj fel.

– Igen, uram –mondta Garner.

– Nem beszélgettünk erről, amikor először találkoztunk? –kérdezte tőle Brice.

– Igen, Brice –mondta Garner, miközben kikapcsolta a számítógépét. –Hétkor találkozunk.

 

****

 

– Hova mész így kiöltözve? –kérdezte Ives Brice-t, amikor lejött a lépcsőn.

– Randim van –mondta Brice.

– Hadd találjam ki... Garnerrel?

Brice megállt a nappali falán lévő nagy tükör előtt, hogy megigazítsa a nyakkendőjét. –Igen. Elviszem vacsorázni.

– Remélem, nem valami puccos és drága étterembe viszed –mondta Ives. –Garner nem szereti az ilyesmit.

– Honnan tudod, hogy Garner mit szeret, vagy mit nem szeret? –mondta Brice.

– Beszélgettünk –vágta rá Ives.

– Igen, tudom. Miről tudtok ti ketten esetlegesen beszélgetni?

– Az életről –válaszolta Ives. –Tudtad, hogy a két fiatalabb testvérét egyetemre járatja?

– Igen, ezt tudtam –mondta Brice. –Randallnak és Richardnak hívják őket, és valami New Orleans-i egyetemre járnak.

– Tudod, hogy azt hiszi, túl jó vagy hozzá?

Brice abbahagyta a nyakkendője babrálását. –Micsoda?

– Garner úgy gondolja, hogy nem érdemli meg, hogy olyasvalaki szeresse, mint te.

– Ez nevetséges –mondta Brice.

Ives a kanapénak támaszkodott. –Neki nem. Szóval ne vidd túlzásba ma este. Tudom, hogy nagyon kedveled őt, de ismerd meg az igazi énjét.

– Mióta lettél te ilyen szaktekintély a kapcsolatok terén?

– Az örökkévalóság óta –mondta Ives. –Egyszer remélem, hogy találok egy olyan srácot, mint Garner... olyat, akit nem kényeztetett el a pénz, és nem rontott meg a társadalom.

Brice odalépett Iveshez, és az ujjaival felborzolta a haját. Ives ellökte a kezét, és megpróbálta megigazítani a haját. –Remélem, találsz egy hozzá hasonlót, és ha eljön az a nap, remélem, hazahozod, hogy megismerkedjen a családdal. Jól jönne még egy ilyen ember a családban.

– Garner azt mondta, be fog mutatni Randallnak. Azt mondta, sok közös van bennünk.

– Garner öccse meleg?

– Igen –mondta Ives. –Képzeld csak el.

Brice felkapta a kalapját, és elköszönt Ivestől. –Ne várj meg.

– Nem foglak. Reggel találkozunk.

Brice abban a pillanatban abbahagyta a mosolygást, amint kilépett. Rengeteg dolgot tervezett Garnerrel ma estére, és már túl késő volt ahhoz, hogy lemondja. Beszállt a kocsijába. –Vigyél el Mr. Saunderlandhez –mondta Maxnek. Brice hátradőlt az ülésen, és elgondolkodott azon, amit Ives az imént mondott neki. Furcsa, de már korábban is észrevett valami mást Garnerben, de nem tudta hova tenni. Most, hogy tudta, mindent meg kellett tennie, hogy meggyőzze Garnert az ellenkezőjéről. Brice annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy megérkeztek a lakáshoz, amíg Max ki nem nyitotta neki a kocsi ajtaját. –Mindjárt jövök –mondta Brice, és kiszállt. Elment Garnerért. Élete legnagyobb meglepetése érte, amikor Garner új öltönyben nyitott ajtót, és úgy nézett ki, mintha egy divatmagazin lapjait díszítené. –Szenzációsan nézel ki. Ez egy új öltöny?

– Igen, tetszik?Ives segített kiválasztani.

– Nagyon –mondta Brice. A fiatalabbik unokatestvérének csodálatos ízlése volt a divat terén, még ha nem is szeretett öltönyt viselni. –Készen állsz?

– Igen –mondta Garner. Kijött, és bezárta az ajtót. –Nagyon elegánsan nézel ki.

– Ez a régi cucc?–mondta Brice. Az öltönyt Olaszországban vette néhány évvel korábban. Ketten léptek ki az épületből.

– Legalább nem limuzin –mondta Garner.

– Igen, gondoltam, talán valami kevésbé feltűnőre vágysz. –Max kiszállt, és kinyitotta az ajtót, hogy beszállhassanak. Garner szállt be először, Brice pedig beszállt mögé. Max megkerülte és beült a vezetőülésbe.

– Hová, uram? –kérdezte Max.

– Az Asiate étterembe. A Mandarin Oriental Hotelbe a Columbus Circlen.

Az Asiate kortárs és modern konyhát kínált. Egy kis forgalmi dugóval kellett megküzdeniük, hogy odaérjenek, de ez időt adott Brice-nak, hogy jobban megismerje Garnert.

– Hol látod magad öt év múlva?

– Ez egy beugratós kérdés?

– Nem –válaszolta Brice.

– Hmm. Azt hiszem, azt kellene mondanom, hogy még mindig az asszisztensed lennék.

– De más terveid vannak?

– Igen –mondta Garner. –Mondtam már, hogy gasztronómiai képzésre jártam. Szeretnék egy kis éttermet nyitni, és Creole és Cajun ételeket felszolgálni.

– Itt New Yorkban? –kérdezte Brice.

Garner bólintott. –Ez a hely kezd a szívemhez nőni. És arra gondoltam, hogy esténként több gasztronómiai tanfolyamra is beiratkoznék.

– Miért nem jársz egy gasztronómiai egyetemre? Van néhány New Yorkban.

– Nem gondolod, hogy ez butaság lenne? –kérdezte Garner.

– Nem, nem gondolom–válaszolta Brice. –Szerintem ez egy nagyon tiszteletreméltó szakma.

– És te? –kérdezte meg Garner. –Hol látod magad a következő öt évben?

– Vacsorázva ebben a csodálatos Creole és Cajun étteremben Manhattanben –válaszolta Brice. –A séf és én nagyon jó barátok vagyunk.

– Komolyan mondom –mondta Garner.

– Én is. Én már egy cég vezérigazgatója vagyok. Remélem, öt év múlva még mindig én leszek a főnök, ha Joseph nem fog elhajtani, és átveszi a helyemet.

– Ti ketten nagyon szoros kapcsolatban vagytok, ugye?

– Igen –mondta Brice. –Tizenöt éves korában vallotta be először nekem, hogy a pasikhoz vonzódik. Sírtam.

– Miért? –kérdezte Garner.

– Ő volt a kisöcsém, és nem akartam, hogy ő is átmenjen azon, amin én keresztülmentem.

– Rossz volt neked? Úgy értem, rosszul bántak veled az emberek?

– Néhányan igen –mondta Brice. –De a családom nem. Én is tizenöt éves voltam, amikor coming outoltam előttük. Szerelmes voltam egy srácba az osztályban, és elmondtam neki. Megvert.

Garner grimaszolt. –Milyen szörnyű.

– És mi van veled?

– A bátyám nagyon támogatott. A szüleink akkorra már meghaltak. Úgy döntöttünk, hogy nem tesszük közzé a közösségben, különösen, amikor Randallról is kiderült, hogy meleg.

– Hogyan sikerült úgy randizni, hogy nem derült ki?

– Nem sikerült –mondta Garner. –A középiskolában eléggé magamra maradtam. Aztán New Yorkba jöttem üzleti és számítógépes tanulmányokat folytatni. Mindig is szerettem gépelni, és nem tudtam elképzelni magam egy építkezésen.

– És mi a helyzet Randallal? Ő randizik?

Garner megvonta a vállát. –Most New Orleansban van. Az egyetemen megismerkedett egy sráccal, de azt hiszem, nemrég szakítottak.

– Megígérted Ivesnek, hogy bemutatod őket egymásnak?

Garner bólintott. –Igen. Remélem, nem léptem túl a hatáskörömön.

– Ez mit jelent? –kérdezte Brice.

– Úgy értettem, hogy neked és Edmondnak talán más terveitek vannak vele. Csak arra gondoltam, hogy ők ketten jól kijönnének egymással.

Brice tudta, hogy Garner nem erre gondolt. –Szerintem ez egy kiváló ötlet. Fogadok, hogy Randall nagyon hasonlít rád.

Végül megérkeztek az étterembe. Max kiszállt, és kinyitotta nekik az ajtót. –Köszönöm –mondta Brice. –Majd hívlak, ha végeztünk. –Ő és Garner felsétáltak a hotelhez, és beléptek. Brice megtartotta az ajtót, és hagyta, hogy Garner lépjen be először.

– Ez egy gyönyörű hotel –mondta Garner.

Brice bekísérte őt az étterembe. Megadta a nevét a hostessnek, mivel előre telefonált és asztalt foglalt. A nő gyorsan leültette őt és Garnert egy privát étkezőbe. A Central Parkra és Manhattan Upper Westside-ra nézett. A helyiség igényesen volt kialakítva, barna fapadlóval, egy falnyi borral, amelyből választhattak, és padlótól a mennyezetig érő ablakokkal.

– Egyedül fogunk vacsorázni? –kérdezte Garner, miközben körülnézett.

– Igen –mondta Brice. –Nem tetszik?

– Mi ne tetszene benne? –kérdezte Garner. –De tényleg nem kellett volna ennyi fáradságot vállalnod csak miattam.

– Nem csak miattad –mondta Brice. –Egyedül akartam lenni veled. –A romantikus megvilágítástól Garner arca kipirult. Volt egy természetes pír is, amit korábban sosem vett észre. A hostess hagyott nekik néhány menükártyát. Brice felvette a sajátját. Garner követte a példáját.

– Mit javasolsz? –kérdezte Garner.

– Szeretem a párolt maine-i homárt escargottal[1].

Garner grimaszolt.

– Mi van?

– Kihagyom.

– Mi az, nem szereted a homárt? –tudakolta Brice.

– Még sosem ettem homárt, de nem emiatt. Nem hiszem, hogy a csigát szeretném.

Brice kuncogott. –Most viccelsz? Az éttermedben nagy sikert arathatna. Elalélnának tőle –Garner felnevetett. Olyan volt ez, mint zene a fülének. A hostess visszatért, hogy felvegye a rendelésüket.

– Én egy Wagyu marha bélszínt kérek.

– Én is ugyanazt kérem –mondta Brice.

– Szeretnék látni a borlapot? –kérdezte a pincérnő.

– Nem, csak hozzon nekünk egy üveg Dom Perignont –mondta Brice.

– Igen, uram –mondta a pincérnő. Elment, hogy leadja a szakácsnak a rendelésüket.

– Elég az ételből. Beszéljünk inkább rólunk –mondta Brice.

Garner egy kicsit megnyugodott. –Mi van velünk?

A szeme csillogása és a mosoly az ajkán tudatta Brice-szal, hogy Garner is készen áll erre a beszélgetésre. –Ugye tudod, hogy kedvellek?

– Igen, én is kedvellek téged.

Brice kuncogott. –Úgy beszélünk, mint két fiatal. Tudom, hogy gyorsan történtek a dolgok, és tényleg nem ismerjük egymást olyan jól, de imádok veled lenni. Vicces vagy, melegszívű és gyönyörű, és nem tudok nem rád gondolni.

– Én sem tudlak kiverni a fejemből –mondta Garner. –Különösen éjszaka, amikor egyedül vagyok.

– Ez most perverz lesz?

– Talán –mondta Garner. –Még senkivel sem találkoztam, aki olyan, mint te. Megnevettetsz, és a szívem megugrik, valahányszor meglátlak.

– Az én szívem is gyorsan ver most –vallotta be Brice. –És izzad a tenyerem.–Megtörölte őket egy szalvétába. –Még soha nem voltam ennyire ideges vagy izgatott valaki miatt.

A hostess megérkezett a vacsorával, és ezzel ideiglenesen véget vetett a beszélgetésüknek. Brice lopva Garnerre pillantott, amikor az nem figyelt.

– Ez nagyon finomnak tűnik –mondta Garner, miközben lenézett a tányérjára.

– Te is –mondta Brice.

A fiatal hölgy kuncogott, miközben kinyitotta a pezsgőt, és mindkettejük poharát megtöltötte. Mosolyogva sétált el.

Brice is kuncogott. –Úgy látszik, hallott már ilyen beszélgetést. –Garner steakszószt öntött a húsra, és átadta az üveget Brice-nak. –Köszönöm. –Ő is rázott egy keveset a sajátjára, majd belevágott. A belseje tökéletes rózsaszín árnyalatú volt, pont olyan, amilyennek szerette. Brice evett egy darabot. –Imádom a jó steaket.

Garner is evett egy darabot a sajátjából. –Mindent szeretek benned.

Brice egy kicsit fuldoklott. –Figyelmeztess előre. –Belekortyolt a pezsgőbe, hogy leöblítse.

Garner csak mosolygott, és visszatért az evéshez.

A hostess később visszatért, hogy elvigye az üres tányérokat. –Az urak szeretnének desszertet rendelni?

– Mit javasol? –kérdezte tőle Garner.

– A csokoládé mousse. Ez az egyik legnépszerűbb termékünk.

Brice Garnerre nézett, hogy megkóstolja-e. Garner bólintott. –Kettőt kérek.

A hostess elvitte a tányérokat, és később visszatért a desszertjükkel. Brice figyelte, ahogy Garner szeme vidáman csillog, miután megkóstolta a finomságot. Brice is megette a sajátját. A krémes keverék csak úgy olvadt a nyelvén.

– Mennyei volt –mondta Garner, miután végzett.

– Á, te aztán édesszájú vagy.

– Egy kicsit –vallotta be Garner.

A hostess jött a számlával, és Brice kifizette azt. A hotel bejárata felé menet hívta a sofőrt.

Randevújuk egy kocsikázással folytatódott a Central Parkban. –Nos, egy óra múlva jövünk–mondta Maxnek.

– Igen, uram. Érezzék jól magukat.

A kocsikázás a Central Park Loop körül vezetett, ahol a sofőr mesélt nekik a Wollman Rinkről, a Sakk és Dáma Házról, a tejüzemről és az Irodalmi Plázáról. Persze voltak más látnivalók is, mint a Balto szobor, a nyári színpad és a csónakázótó. Max várta őket, amikor a túra véget ért.

– Egy utolsó megálló –mondta Brice. Rávette Maxet, hogy vigye el a kedvenc pékségébe/kávézójába, amely sokáig nyitva tartott. –Mindjárt jövök – berohant.

– Mi ez? –kérdezte Garner Brice-t, amikor az egy fehér süteményes dobozzal tért vissza.

– Egy meglepetés –válaszolta Brice. –De nem láthatod, amíg nem érünk a lakásodra.

Garner beleszimatolt a levegőbe. –Akármi is az, az illata elragadó.

Max egyenesen Garner lakására vitte őket. –Megvárjam?

– Nem –mondta Brice. –Majd hívlak, ha szükségem lesz rád.

Max visszaült a kocsiba, és elhajtott.

Brice követte Garnert a lakásáig.

 

****

 

Az, hogy Brice újra a lakásában volt, idegessé tette Garnert, de tudta, hogy itt az ideje, hogy elmondja Brice-nak, hogy nem hiszi, hogy a dolgok működni fognak vele. –Elmondod, mi van abban a dobozban?

Brice besétált a konyhába. Garner követte őt. Brice az asztalra tette a fehér dobozt, kinyitotta, és kivette belőle a legbűnösebben finomnak tűnő sajttortát, amit Garner hosszú ideje látott vagy evett. A torta tetejét cseresznyével és sziruppal csorgatták le.

– Gondoltam, talán szívesen megennéd egy kis kávéval, hiszen édesszájú vagy –mondta Brice.

Egyre nehezebb volt szakítani Brice-szal, amikor a férfi nyilvánvalóan mindent megtett azért, hogy különlegesnek érezze magát. –Azt hiszem, beszélnünk kell.

– Előbb vegyél elő két kistányért –mondta Brice. –Utána beszélhetünk.

Garner kivette a szekrényből a kistányérokat, leöblítette és megszárította őket, miközben Brice feltett egy kanna kávét. Amíg várakozott, Garner fejben végigvette a Brice-szal való randizás előnyeit és hátrányait. Sajnos az érvek fölényesen győztek. Garner elővett a fiókból egy tortaszeletelőt, néhány villát, és az asztalhoz vitte őket. –Akarod, hogy enyém legyen a megtiszteltetést?

– Igen –mondta Brice. –A kávé mindjárt kész. –Odasétált egy másik szekrényhez, kivette a csészéket, és kiöblítette őket.

Garner közben felvágta a süteményt. –Ó, jaj, cseresznyés töltelék van benne. Egyszerűen imádom a cseresznyét.

– Igen, tudom –mondta Brice.

– Honnan tudod ezt? –kérdezte Garner, miközben az első szeletet a kistányérra tette, majd levágta a másodikat.

Brice gonoszul kuncogott. –Mert médium vagyok.

A kuncogás ragályos volt. Garner nem tehetett róla. Brice-nak olyan csodálatos humorérzéke volt. A fenébe, ez egy újabb mellette szóló érv.

A kávéfőző csipogással jelezte, hogy elkészült az ital. Brice mindegyik csészébe töltött egy keveset a sötét főzetből, átvitte őket az asztalhoz, és mindkét tányér mellé tett egyet-egyet. –Üljünk le, mielőtt kihűl a kávé.

Garner leült Brice-szal szemben. Nagy hiba volt. A főnöke olyan jóképű volt, és a látványától Garner megkívánta.

– Miről akartál beszélni?

Garner megkóstolta a desszertet. –Ó, ez olyan krémes. Egyszerűen elolvad a nyelvemen.

– Ne húzd az időt –mondta Brice.

Garner nyelt egyet. –Szeretnék rólunk beszélni?

– Miről? –kérdezte Brice, miközben cukrot tett a kávéjába.

– Először is szeretném tisztázni, hogy valóban kapcsolatban vagyunk-e–mondta Garner.

– Igen –válaszolta Brice. –Azt hittem, ezt tökéletesen világossá tettem, miután lefeküdtünk egymással, és hazavittelek, hogy megismerkedj a családommal. –Megkóstolt egy falatot a tortából. –Nyami, ez finom.

– Mit kedvelsz bennem? –tette fel a kérdést Garner. –Úgy értem, miért akarsz velem randizni?

Brice abbahagyta az evést. –Mert tetszel nekem. Gyönyörű vagy, és remek asszisztens, és különösen tetszik, ahogyan begerjedsz, amikor meglátsz engem.

– Ezt észrevetted?

– Természetesen. Figyellek téged, amikor nem figyelsz.

– Brice, én...

– Hadd állítsalak meg, mielőtt folytatnád ezt a mondatot. Úgy gondolod, hogy nem vagy elég jó nekem, és szerinted szakítanunk kell.

Garner szólásra nyitotta a száját, de nem találta a szavakat. Honnan tudta?

– Igazam van, nem igaz?

Garner bólintott. –El kell ismerned, hogy két különböző világból származunk, és ott van az a dolog, hogy te vagy a főnököm.

– Nem tehetek arról, hogy mit érzek irántad, Garner, ahogy arról sem, hogy gazdag vagyok. Csak annyit mondhatok, hogy veled akarok lenni, és remélem, hogy el tudsz fogadni olyannak, amilyen vagyok.

Ha nem lenne felnőtt férfi, sírva fakadna. Itt volt Brice, aki minden jót mondott, és jobb illata volt, mint a sajttortának, ő pedig próbálta megtalálni a módját, hogy ne legyen vele. –Én is veled akarok lenni –vallotta be. –De nem akarok kitartott lenni. Nem kell megvenned nekem dolgokat és elvinned puccos helyekre. Még soha nem voltam kapcsolatban senkivel, és az igazat megvallva, ez halálra rémít. – Garner a szájára tette a kezét, amikor rájött, mit vallott be.

Brice letette a csészét. –Hogy érted, hogy még sosem voltál kapcsolatban? Én vagyok az első pasi, akivel valaha is randiztál?

Garner levette a kezét a szájáról. –Olyasmi. –Azon tűnődött, vajon Brice tudja-e, mennyire kínos ezt bevallani.

Brice megvakarta a fejét, és félresöpörte a frufruját. –Azt akarod mondani, hogy én vagyok az első pasi, akivel lefeküdtél?

Garner bólintott. –Igen.

– De hogyan lehet ez? Aznap este olyan szenvedélyes voltál, és nem úgy viselkedtél, mintha ez lenne az első alkalom.

– Eleinte nagyon fájdalmas volt –ismerte el Garner. –De nem akartam, hogy azzal cukkolj, hogy szűz vagyok.

Brice felállt a székéből, odasétált hozzá. Lehajolt hozzá, és megölelte. –Nincs mit sajnálnod vagy szégyellned. Megtisztelő, hogy engem választottál, hogy én legyek az első. Legközelebb megpróbálok gyengédebb lenni.

– Lesz következő alkalom? –kérdezte Garner.

Brice elengedte őt, és visszament a székéhez. –Igen, amint befejeztük a desszertet. Nem szakítunk. Ezúttal szeretkezni fogunk, és nem szexelni. Nem foglak siettetni. Csak annyit kérek, hogy adj esélyt arra, hogy bebizonyítsam, méltó vagyok arra, hogy veled legyek.

Garner levágott még egy szelet tortát, és megette. –Nem kell ma este befejeznünk a tortát. Bármikor betehetjük a hűtőbe, és holnap megehetjük.

– Megpróbál becsalogatni a hálószobába, Mr. Saunderland? –kérdezte Brice.

Garner bólintott. –De csak akkor, ha maga is akarja. Nem akarom siettetni önt.

Brice felállt, és újabb kortyot ivott a kávéjából. –Gyerünk. Ma este minden rólad szól. Csak mondd el, mire van szükséged, és én mindent megteszek, hogy egész éjjel élvezz.

Garner félrelökte a kistányért, és felpattant a helyéről. –Szeretem, amikor megcsókolsz. Nagyon jól csinálod.

Brice megfogta a kezét, és bekísérte a fő hálószobába. –Kezdhetnénk akkor azzal.

---

[1]escargot – éticsiga

Nyolcadik fejezet

 

Fordíttta: Aemitt

 

A folyamatos orgazmusok miatt Garner kimerültnek, de boldognak érezte magát. Brice betartotta az ígéretét. Ezúttal szépen lassan csinálta, csókolgatta és nyalogatta Garner testének minden egyes centiméterét, amíg el nem élvezett a férfi érintésétől. Különböző pozíciókat is kipróbáltak. Garner kedvence a misszionárius volt, ahol hanyatt feküdt, a lábait a karjainak hajlatában tartva, Brice pedig felül volt, és mélyen belemerült, miközben a szemébe nézett. Garner még mindig nem tudta, hogy Brice-al együtt lenni helyes dolog-e, de pillanatnyilag nem panaszkodhatott. Gazdag vagy szegény, a férfi szexuális vonzerővel rendelkezett, és tudta, mi kell ahhoz, hogy a partnere kedvére tegyen.

Garner leeresztette a lábait, mert a karjai kezdtek elfáradni. Brice felkapta őket, és a dereka köré fonta. –Olyan feszes és meleg vagy, és örülök, hogy előttem még senki sem ért hozzád.

Garner ismét elélvezni készült. Érezte, ahogy a vágy kavaroga golyóiban. –Azt akartam, hogy az első alkalom különleges legyen. –Garner forgatta a csípőjét. –Ó! – megremegett. –Olyan közel vagyok, Brice.

Brice föléje emelkedett. –Mondd el, hogyan akarod.

– Keményen és mélyen –válaszolta Garner.

Briceegészen kihúzódott, majd keményen beledöfött.

– Ah! Majdnem –mondta Garner. Brice megismételte a műveletet. –Ó, majdnem elélveztem. –Brice felemelte Garner csípőjét, és újra megpróbálta.

– A francba! –kiáltott fel Garner. A farkának fejéből kilövellt az ondó, majd úgy csorgott a csúcsára, mint egy kitörő vulkán. A teste remegett.

Brice tovább ostromolta a fenekét, amíg ő maga is remegni nem kezdett. –Elélvezek –kiáltotta szenvedélyesen.

Garner meleg érzést érzett a fenekében, miközben Brice tovább lövellte belé az ondót. Aztán Brice előrebukott, és nagyokat lihegve a férfin landolt.

– Ez annyira szexi volt –zihálta Brice, miközben próbált levegőt venni. –Egyszerűen imádok benned lenni.

Garner letörölte az izzadságot a szeméről, majd félresöpörte a frufruját, hogy tisztábban lásson. Korábban levette a szemüvegét, és a látása ködös volt. Az éjjeliszekrényhez nyúlt, elvette a szemüvegét, és feltette, miközben Brice tovább regenerálódott.

Brice lassan kihúzódott belőle.

Az ondó a farpofái közé szivárgott. Később hosszan áztatta volna magát, de most csak aludni akart Brice karjaiban. Brice lefeküdt mellé, és közelebb húzta magához, mintha olvasott volna a gondolataiban.

– Remélem, nem gondolkodsz még mindig azon, hogy szakítasz velem –mondta Brice.

Garner a férfi mellkasára hajtotta a fejét. –Nem, de még mindig aggódom, hogy vajon helyesen cselekszünk-e.

– Hogy kérdezheted ezt azok után, ami most történt köztünk? –kérdezte Brice. –Nem aggódhatunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ezt már régen megtanultam. Szerelmes vagyok beléd, és nem érdekel, hogy férfi vagy-e. A szívem azt súgja, hogy ez így helyes.

Garner túl fáradt volt ahhoz, hogy vitatkozzon. –Oké, nem aggódom tovább. De abban a pillanatban, amikor ez neked vagy az üzletednek árt, újra elővesszük ezt a témát.

– Nem fog –mondta Brice. –Majd meglátod. Varázslatos életünk lesz, és a teleket egy trópusi szigeten fogjuk tölteni, ahol a napot szívjuk magunkba.

– Gondolom, a te repülőddel repülünk majd oda –kötekedett Garner.

– Nem, a családi jachton fogunk oda hajózni –válaszolta Brice.

Garner lehunyta a szemét. Egyszer majd meg kell tanulnia, hogy hagyja a fenébe a dolgot.

 

****

 

Joseph és Terrence belépett a klubba. Brice intett nekik, hogy jöjjenek oda, és csatlakozzanak hozzájuk.

Joseph megölelte Garnert. –Nézzenek oda, kimozdultál és bulizol.

– Jól esik néha kimozdulni és elvegyülni –mondta Garner.

– Hát, jó neked –mondta Joseph. –Brice elég jól táncol, úgyhogy jobb, ha felfrissíted a tánctudásodat.

– Hol van Ives? –kérdezte Edmond.

– Elment a barátaival valami fodrász találkozóra –mondta Joseph. –Különben is, nem én vagyok az öcsikéd őrzője.

Edmond a homlokát ráncolva nézett rá. –Ti ketten még mindig veszekedtek?

– Nem –mondta Joseph. –De ez nem jelenti azt, hogy nem fogom feltörölni vele a földet, ha úgy adódik.

Garner kuncogott. –Hány évesek voltatok, amikor ez történt?

– Én hétéves voltam, ő pedig ötéves –mondta Joseph. –Azóta is szeretet-gyűlölet viszonyban vagyunk.

– Olyan közel álltok egymáshoz, mint a testvérek –mondta Edmond.

Joseph elvigyorodott. –Ő tanít meg arra, hogyan túrbózzam fel a külsőmet.

Terrence Josephre nézett. –Észrevettem egy kis különbséget. Olyan tiszta a bőröd.

– Úgy beszéltek, akár egy rakás nő –mondta Edmond. Hívott egy pincért. A fickó odajött.

Garner egy martinit kért. Még soha nem ivott ilyet. Belekortyolt, amikor a pincér visszatért vele.

– Nos, mit gondolsz? –kérdezte Brice.

– Nagyon kozmopolita –mondta Garner. –Az ember meg tudná szokni.

– Maradj velem, és bármit megkaphatsz, amit a szíved kíván.

Garner rávigyorgott. –Én beérném egy katasztrófa nélküli kapcsolattal.

Brice rámosolygott. –Ezt nem tudom garantálni, de megteszek minden tőlem telhetőt.

Kilencedik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

– Hova tegyem ezt? –kérdezte Edmond, miközben Garner holmiját tartalmazó dobozt vitte be a házba.

– Csak tedd azokat oda a falhoz a többi doboz mellé –válaszolta Garner. Nem tudta, hogyan hagyhatta, hogy Brice rábeszélje, költözzön hozzá. Alig több mint egy éve jártak együtt, és Garner még csak most kezdett hozzászokni az új lakáshoz. Ives azonnal beköltözött, amint Garner minden holmiját kipakolta.

Brice egy dobozzal a kezében lépett be az ajtón. –Miért nem engedted, hogy felfogadjak egy költöztető céget?

– Mert pénzkidobás lett volna –mondta Garner. –Csak azért, mert van, nem kell elpazarolni.

Brice motyogott valamit, és egy doboznyi Garner-féle szakácskönyvet vitt be a szobába.

– Lehetne rosszabb is –mondta Edmond. –Ackley-nak rengeteg gyűjthető tárgya volt, amikor hozzám költözött. Mindet külön be kellett csomagolni, hogy ne sérüljön meg.

– Átkozottul igaz –mondta Ackley, amikor bejött egy doboznyi edényt cipelve.–Azok a porcelánbabák és kristályállatok egy nap egy vagyont fognak érni.

Eltartott egy ideig, mire Garner végül megtudta, hogy Edmondnak saját háza van a környéken, és hogy mindenki csak azért szeretett Brice-nál lógni, mert szerették Estelle főztjét. És csak azért vette rá mindannyiukat, hogy segítsenek neki a költözésben, mert házi kosztot ígért nekik. Estelle nyugdíjba vonult, és Garner mostantól teljes mértékben irányította a konyhát. A gumbo és a sült csirke már készen állt, a mirlitonragu pedig éppen barnult a sütőben. Desszertnek kenyérpudingot készített. Napközben még mindig Brice-nek dolgozott, de munka után több estén is előképzős gasztronómiai órákra járt az egyetemen.

Joseph és Terrence is dobozokat cipelt. –Ez az utolsó –mondta Joseph. –Most már készen állok egy kis gumbóra.

– Én is –mondta Brice. –Garner azóta ígérte, hogy csinál nekem is, mióta megismerkedtünk, és azzal kellett megvesztegetnem, hogy megkértem, költözzön hozzám.

Garner rosszallóan nézett rá. –Nem is tetted. Csak ezüsttálcán ígérted nekem a világot.

– Ugyanaz –érvelt Brice.

– Nem az –mondta Garner. –Mindenesetre az étel készen van. Nektek csak annyi a dolgotok, hogy kezet mostok, és az ebédlőben találkozunk. – A rizsfőző sípoló hangjára kirohant a szobából. Úgy tizenöt perccel később mindannyian az étkezőasztalnál ültek, és megkóstolták a főztjét. Brice nem vett levegőt, mióta elkezdett enni.

– Te szerencsés fattyú –mondta Edmond Brice-nak. –Ha tudtam volna, hogy Garner ilyen jól főz, megtartottam volna magamnak.

– Hé, én is itt vagyok –mondta Ackley. Garnerhez fordult. –Ez nagyon finom. Meg kell mutatnod, hogyan kell elkészíteni.

– Könnyű –mondta Garner. –Csak szólj, ha meg akarod főzni, és elmegyek veled bevásárolni. –Ackley is jó barátnak bizonyult, és ők ketten gyakran lógtak együtt, különböző programokat szerveztek.

– Garner állandóan főzött nekem, amikor még egyetemre jártunk –mondta Joseph. –A többi srác a kollégiumban mindig olyan irigy volt.

– Akkoriban a főzés nagy részét főzőlapon és mikrohullámú sütőben csináltam –mondta Garner.

Brice végre befejezte a tál gumbót. –Ez volt a legfinomabb étel, amit valaha ettem, annyi hús és tenger gyümölcse volt benne.

– Kérsz még? –kérdezte Garner.

– Jelenleg nem –mondta Brice. –A kenyérpudingnak is tartogatok helyet.

– Kenyérpudingot is csináltál? –kérdezte Joseph.

– Igen –mondta Garner. – Emlékeztem, hogy ez a kedvenced. –Hosszú idő óta ez volt az egyik legboldogabb napja, és most úgy érezte, hogy beilleszkedett, és már nem érezte magát kívülállónak. Leszedte az üres tálakat és tányérokat az asztalról, és kivitte őket a konyhába. Pillanatokkal később visszajött a desszerttel.

– Ó, Istenem, ez mennyei –mondta Terrence. Josephhez fordult. –Kicsim, meg kell tanulnod, hogyan kell ezt elkészíteni nekem.

Joseph a homlokát ráncolta. –Soha nem mondtad, hogy meg kell tanulnom főzni.

– Kérlek –könyörgött Terrence. –Értem.

– Ó, oké –mondta Joseph. –Azt hiszem, vehetek pár főzőleckét.

Garner elmosolyodott. Bár mindegyiküknek több pénze volt, mint neki, ez már nem sokat számított. Ők voltak a tágabb családja, és már attól gazdagabbnak érezte magát, hogy körülöttük lehetett. A vendégeik aznap este kilenc körül távoztak, miután megnéztek egy baseballmeccset a tévében. Garner kitakarította a konyhát. Nem volt maradék. Minden új barátjának férfias farkas étvágya volt. Brice felment zuhanyozni, így Garner kapott néhány percet, hogy megtanulja, hogyan kell kezelni a mosogatógépet, és hogy egy kis időt tölthessen egyedül. Utána felment hozzá. –Csak pár percig tart, amíg lezuhanyozom –mondta Garner. –Izzadt vagyok, és hal szagom van.

Brice megveregette az ágyat. –Nem bánom.

– Hát én igen –mondta Garner. Berohant a fürdőszobába. Valamivel később kilépett, és csatlakozott Brice-hoz az ágyon.

– Ez jól ment –mondta Brice.

– Mi? –kérdezte Garner.

– A családi vacsora nálunk.

– Igen, így volt. Meg kell ismételnünk. Csak azt kívántam, bárcsak Ives is csatlakozhatott volna hozzánk.

– Őt túlságosan lefoglalja a csomagolás –mondta Brice. –Edmonddal és Ackley-vel lakik, mióta befejezte az iskolát, és készen áll arra, hogy saját lakása legyen.

– Nem nagyon tudom hibáztatni –mondta Garner, miközben végigcsókolta Brice csodálatos testét. –Valószínűleg ilyen dolgokat akar csinálni a szeretőjével.

– Ooh–mondta Brice. –Figyelmeztess.

Garner felemelte a fejét. –Megálljak?

– A pokolba is, dehogy –mondta Brice. –A farkam élvezi, hogy a szádban van.

Garner újra ráhajolt. Ezen a téren már nem lehetett amatőrnek tekinteni, mert így is el tudta érni, hogy Brice elélvezzen. Pillanatokkal később Brice egy meleg ondóadagot lőtt a szájába. Garner lenyelte, majd kiöblítette a száját egy kis vörösborral, amit Brice korábban hozott fel a hálószobájukba.

– Ezt nagyon jól csinálod – mondta Brice. –Az ember meg tudná szokni. – Lefelé haladt Garner testén, és a száját Garner farkára tapasztott.

– Ooh–mondta Garner. –Figyelmeztesd a srácot.

Brice kuncogott, annak ellenére, hogy tele volt a szája. A robbanás határáig szopta Garnert, de nem hagyta, hogy elélvezzen. Feltérdeltette Garnert, és belemélyesztette a farkát.

– Ah! –mondta Garner. Brice kitöltötte őt. Garner előre-hátramozgott, Brice farka ki és becsúszott benne. Olyan közel volt már, hogy nem volt szüksége sok ingerlésre.

Brice lassan, körbe-körbe forgatva a csípőjét, mélyen belemerítette a farkát. Az incselkedés Garnert az élvezet határára sodorta.–Tetszik, amit csinálok veled?

Garner bólintott. –Azt kívántam, bárcsak soha ne kellett volna megállnod. Maradhatnánk örökké ebben a szobában.

– Bármilyen csodásan is hangzik, a térdeid pár óra múlva megadnák magukat –mondta Brice. –Óóóó. Én is közel járok hozzá.

Garner teste megremegett, amikor Brice keményen és mélyen elkezdett döfködni. –Nem bírom már sokáig –kiáltotta.

– Csak még egy párat –mondta Brice. Felnyögött, és gyorsan elkezdett ki-be mozogni Garner fenekében.

– Ah! –zihált Garner, amikor az orgazmus elérte. Összekoszolta a tiszta lepedőt, amit reggel az ágyra terített.

– Követlek –mondta Brice. Még két lökés, és belespriccelt Garnerbe.

Együtt süllyedtek a matracra, amint a szoba már nem forgott. Brice megcsókolta Garner tarkóját. –Gondolj csak bele, ezt minden alkalommal megtehetem veled, amikor hagyod.

Garner kimerültnek érezte magát, de azért sikerült egy gyenge kuncogást kipréselnie. –Tetszik, ahogy ezt megfogalmazod.

Brice megkönnyebbülten kihúzódott, és legurult róla.

Garner oldalra húzódott, hogy szembeforduljon Brice-szal. –Mondtam már neked, hogy szeretlek?

Brice félbe hajtott egy párnát, és a feje alá tette. –Nem.

– Szeretlek –mondta Garner.

– Én is szeretlek, és azóta szeretlek, amióta először találkoztunk. Annyira örülök, hogy meggyőztelek, hogy ne szakíts velem.

– Én is örülök –mondta Garner. –Ez volt életem legboldogabb időszaka. –És ezt tényleg komolyan gondolta. Bár a szeretője gazdag volt, mégis ő volt a legédesebb, legkedvesebb és legszexibb pasi, akivel valaha találkozott.

– Holnap át kell mennünk, és segítenünk kell Ivesnek beköltözni –mondta Brice álmosan.

– Csomagolok ebédet, és csinálhatunk belőle pikniket –mondta Garner. –Ives nagyon fog örülni neki. –Ásított egyet. Annyira örült, hogy Joseph rábeszélte, hogy jelentkezzen erre az állásra.

 

Vége