1.-2. Fejezet

 

Első fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

– Üdvözölöm a Rousseau Internationalnál. Ön bizonyára Garner Saunderland. Joseph sokat mesélt önről. –Edmond visszament az íróasztalához. –Kérem, foglaljon helyet.

– Örülök, hogy megismerhetem –mondta Garner, miközben leült. Tetszett neki a férfi meleg kedvessége és mosolya.

– Átolvastam az önéletrajzát, és már alig várom, hogy megismerje Brice-t.

– Brice-t? –kérdezte Garner.

– Brice Rousseau, a Rousseau International Foods vezérigazgatója. Joseph elfelejtette elmondani, hogy ez az állás az idősebb testvére személyi asszisztensének pozíciója lenne?

A kis cukorfalat valóban elmulasztotta megemlíteni. Garner meg akarta ölni, amikor legközelebb találkozik Joseph-el. Bólintott.

– Gondot fog ez jelenteni?

– Nem –felelte Garner. –Csak egy kicsit meglepődtem. Még soha nem dolgoztam milliárdosnak.

Edmond kuncogott.–Megnyugodhat. Brice nem különb, mint ön vagy én. Ő is ugyanúgy felveszi a nadrágját, mint mi. Kedvelni fogja őt. Igazán földhözragadt. Biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni egymással.

Garner nem így gondolta, különösen, ha az idősebb Rousseau hasonlított a két fiatalabb testvérére.

– Mikor tudna kezdeni? –kérdezte meg Edmond.

Garner meglepetten felkapta a fejét. A férfi egyetlen munkával kapcsolatos kérdést sem tett fel neki. –Úgy érti, hogy megkaptam az állás?

Edmond bólintott. –Ha akarja. Előzetesen ellenőriztem az ajánlólevelét. Nagyon jó ajánlással érkezett.

A dékán és az ügyvéd, akinek dolgozott, írtak neki referenciákat. És biztos volt benne, hogy Josephnek is volt némi köze hozzá. –Igen, akarom. Azonnal kezdhetek.

Edmond felállt. –Hadd kísérjem el Brice-hoz. Az irodája a folyosó végén jobbra van. –Megcsörrent a telefonja. –Bocsásson meg egy percre. Halló? Tudná tartani egy pillanatra? Valaki van az irodámban. –Az illetőt várakoztatásra kapcsolta. –Lenne szíves odamenni és bemutatkozni Brice-nak? Ez a telefonhívás nagyon fontos.

– Persze –mondta Garner. Kilépett Edmond irodájából, végigsétált a folyosón, és bekopogott az ajtón.

– Jöjjön be –mondta egy mély, szexi hang.

Garner elfordította a kilincset, és belépett. Egy férfi állt előtte, aki csak fehér ingben, nyakkendőben, fekete alsónadrágban és zokniban volt. Kezében egy golfütőt tartott. Egy másik férfi térdelve méricskélt egy mérőszalaggal. Az, akinek a kezében a golfütő volt, intett neki, hogy menjen be.

– Mikor érkezel, Ives? –kérdezte a félmeztelen férfi.

– Pár nap múlva –mondta egy másik férfihang a kihangosítón keresztül. –Alig várom, hogy lássalak.

– Én is alig várom, hogy lássalak.

A térdelő fickó nehezen tudta végezni a munkáját, mert a nadrág nélküli férfi fel-alá járkált, miközben folyton beszélt. –Mennem kell. Majd később beszélünk.

– Oké –mondta a vonalban lévő másik fickó. –Hiányzol. –A hívás megszakadt.

Csak ekkor látszott, hogy a nadrág nélküli férfi észrevette őt. –Ó, de aranyos vagy. Edmond pontosan tudja, mit szeretek.

Garner idegesen megmozdult. –Tessék?

A férfi feléje sétált, nem törődve a szabóval. –És pont a megfelelő magasságú.

Garner tetőtől talpig végigfuttatta a tekintetét a másik fickón. 185 centi magas volt, rövid, koromfekete hajjal és zöld szemmel. Szép lábai is voltak.

– Tudsz táncolni?

Garner felcsúsztatta a szemüvegét az orrnyergére. –Igen. Miért?

A férfi megállt előtte. –Mert. –Lenyúlt, és levette Garner szemüvegét. –Babakék. Istenem, lenyűgöző.

Garner a homlokát ráncolta. –Micsoda? –Ki ez a fickó, és miért ilyen ellenszenves?

A férfi az ujjával megemelte Garner állát. Előrehajolt, és megcsókolta.

Garner teljesen mozdulatlanul állt, nem tudta, mit tegyen. Nem akarta megsérteni a férfit, de bátorítani sem akarta. Egy meleg nyelv kúszott a szájába. A férfi a falhoz szorította, egyik keze Garner mellkasán pihent. Garner kinyitotta a száját a kíváncsiskodó nyelv előtt. Borsmenta íze volt. A másik férfi nagy tapasztalattal csókolt. A férfi ajkára nyögött.

A mellettük lévő ajtó kinyílt.

– Ó, te jó ég, Brice. Hadd lélegezzen az ember –mondta Edmond, belépve.

Ez a fickó Brice Rousseau? Garner majdnem elájult.

Brice kihúzta a nyelvét. –Mi van? Csak tesztelem. Ő egy escort, nem igaz? Biztos vagyok benne, hogy hozzászokott ahhoz, hogy férfiak csókolgatják. –Brice odanyújtotta Garnernek a szemüvegét, és eltávolodott.

Garner kiegyenesedett. A testét elevennek és begerjedtnek érezte. Mindenhol bizsergett benne a gyönyör. –Escort? –Visszatette a szemüvegét.

– Igen, escort. Te vagy a partnerem ma este, és valószínűleg az éjszaka hátralévő részében is, ha jól játszod ki a kártyáidat. –Brice a golfütőt lóbálva elsétált. Megállt, miközben a szabó tovább mérte a lábszárhosszát.

– Nem a partnered –mondta végül Edmond.

Brice Garnerre nézett. –Akkor ki a fene?

– Az új személyi asszisztensed. A neve Garner Saunderland. Joseph barátja.

Brice lassan végigfuttatta tekintetét Garner testén, majd visszanézett Edmondra. –Egy déli úriember? Ne már, Edmond. Miért kellett elrontanod a fantáziámat? Magas és jóképű. És láttad a szemét?

Garner igyekezett figyelmen kívül hagyni a beszélgetést, miközben a farka egyre keményebb lett az alsónadrágjában. Joseph soha nem mondta neki, hogy a legidősebb bátyja meleg, vagy, hogy egy őrült.

Edmond bólintott. –Igen, láttam. Gyönyörű, de sajnos nem escort.

A szabó végül végzett. Szegény fickó összeszedte a holmiját, és kirohant az irodából.

Brice kuncogott, letette a golfütőjét, és a nadrágjáért nyúlt. –Jaj, jaj, és már merevedésem is van, meg minden. Biztos, hogy nem egy escort? –Belelépett a nadrágjába.

Garner elpirult, de belülről felnyögött. Brice Rousseau felizgatta. Edmond sem volt rossz, és nyilvánvalóan el volt foglalva a különc unokatestvérével.

Edmond megrázta a fejét. –Nem, nem az. Ez az egyik dolog, amiért idejöttem, hogy elmondjam neked.

Brice belecsúsztatta a lábát egy pár olasz papucsba, és leült az íróasztalához, miközben Edmond átnyújtott neki egy mappát.

Garner a falnak dőlve maradt, félt megmozdulni. Ráadásul tomboló merevedése nem akart alábbhagyni.

Brice átlapozta a mappát, elolvasta, de nem kommentálta. Félrelökte az iratokat, és tekintetét végigfuttatta Garner testén, és a nadrágjában lévő méretes dudoron landolt. –Kérlek, mondd, hogy meleg vagy.

Garner kiegyenesedett, és megköszörülte a torkát. –Igen. Számít ez?

– Nem feltétele annak, hogy megkapd vagy megtartsd ezt az állást. De jó tudni, hogy nem én okoztam azt, hogy egy heteró pasinak merevedése lett –mondta Brice egy gonosz kis vigyorral.

Edmond kuncogott, és megpróbálta összeszedni magát.

Garner a homlokát ráncolta. Nem szégyellte magát? A fenébe is, a férfi tekintete egyszerűen magával ragadta.

– Hol van a partnerem? –kérdezte Brice.

– Nem tud eljönni– felelte Edmond.

Brice Edmondra meredt. –Hogy érted ezt? Ma este egy partira kell mennem, és nem tudok egyedül menni. –Újra kinyitotta a mappát, és aláírta a foglalkoztatási űrlapot. –Tudsz táncolni? –kérdezte ismét BriceGarnertől.

Garner bólintott.

– Jó. A parti nyolckor kezdődik. Hivatalos. Vegyél fel valami szép feketét, és fél nyolckor érted megyek.

Garner hangja remegett. –Mit kell majd csinálnom?

– Semmi különöset, csak öltözz fel egy puccos öltönybe, és tűrj el engem pár órán át –magyarázta Brice. –Rengeteg elbűvölő embernek be tudlak mutatni, akiknek egyszerűen tetszeni fog a déli akcentusod.

Garner megköszörülte a torkát. – A csókolózás is elvárás? –Ó, kérlek, mondj igent!

Edmond megint kuncogott.

Garner megrázta a fejét Edmond felé, hogy megállítsa.

Brice hangja rekedtté vált. –Csak ha meg akarsz csókolni. De nem vagy köteles lefeküdni velem, kivéve, ha nem tudsz uralkodni magadon.

Ó, Istenem! Garner majdnem az alsónadrágjába élvezett. Az arca felhevült. –Megyek, de semmi furcsaságban nem vagyok benne. –Kit akarok átverni? Ha Edmond nem lett volna az irodában, Garner valószínűleg pucérra vetkőzött volna, és felajánlotta volna magát Brice-nak.

Edmond a zsebébe nyúlt, előhúzott egy névjegykártyát, és átnyújtotta Garnernek. –Hívjon, ha szüksége van egy jó ügyvédre, aki képviseli egy szexuális zaklatási ügyben. –Elnevette magát, majd egy sóhaj követte.

Garner elfogadta a névjegykártyát, és a zsebébe tette. –Köszönöm.

Brice idegesen kuncogott. –Azt hittem, az unokatestvérem vagy.

Edmond újra Brice felé fordította a figyelmét. –Igen, de a munkám része, hogy távol tartsalak a bajtól. –Garner felé fordult. –Én is ott leszek a partin, hogy szemmel tartsam.

Brice Edmondra nézett, és elvigyorodott. –Tudod, hogy még te sem tudsz megállítani, ha valamit eléggé akarok.

Garner zihált. Brice hangja felizgatta.

– Jöjjön! Elviszem az irodájába–mondta Edmond Garnernek.

Garner megfordult, hogy kövesse Edmondot az ajtóhoz. Egyszer hátranézett, és azt látta, hogy Brice szemügyre veszi.

Brice csak gonoszul elmosolyodott, aztán betette a mappát a beépített kosarába.

 

****

 

Edmond visszatért Brice irodájába, miután Garner elhelyezkedett. –Mi a bajod? Ott ültél, és a szemeddel vetkőztetted le Garnert.

– Nem látom a problémát. Garner aranyos, és nyilvánvalóan nem bosszankodik miattam. Csak tévedés volt. Nem tudtam, hogy felvetted az asszisztensemnek!

– Meg szoktad egyáltalán nézni az e-mailjeidet vagy meghallgatni a hangpostádat? –kérdezte Edmon. –Említettem, hogy ma interjút fogok tartani valakivel. – Belépett, kinyitott egy szekrényt, és kivett egy üveg bort és két poharat. Kinyitotta az üveget, és mindkettőjüknek töltött egy-egy pohárral. Edmond az egyik poharat Brice-nak adta, a másikat megtartotta magának. Aztán leült.

Brice belekortyolt a borába. –Nincs időm megnézni az e-mailjeimet vagy a hangpostámat. Ezért vettél fel nekem asszisztenst.

– Ne próbáld meg lekicsinyelni azt, amit tettél. Nem csókolózhatsz csak úgy idegenekkel.

– Mi franciák vagyunk. Ez elvárható tőlünk –nyafogott Brice.

Edmond megrázta a fejét. –Az ük-ük-nagyszüleink franciák voltak. Te, barátom, New Yorkban születtél és nőttél fel, és megbuktál franciából a középiskolában.

Brice a homlokát ráncolva nézett rá.

– Nos, ez az igazság. A franciák az arcukra csókolnak, nem az ajkukra. És főleg nem nyelvvel.

Brice elvigyorodott. –Neki van a legpuhább ajka, és jól csókol. És magas. Fincsi. Pont az esetem.

– És most már alkalmazott is. Akarod, hogy bepereljenek?

– Nem –válaszolta Brice. –Gondolod, hogy esetleg feljelentést tesz?

– Nem –mondta Edmond. –Kicsit megdöbbentetted, de nem hiszem, hogy ártottál neki. Úgyhogy ma este viselkedned kell. –Brice belekortyolt az italába, és letette a poharat az asztalra.

– Definiáld a viselkedést.

– Semmi szokásos bolondozás és semmi részegség. Nem kell elijesztened Garnert.

Brice kuncogott. –Kicsit merev, úgyhogy lazítania kell, ha itt akar dolgozni. A testvéreim és az igazgatótanács elevenen fel fogja falni – szünetet tartott. –Azt mondtad, hogy Joseph barátja?

Edmond bólintott. –Garner Joseph szobatársa volt az egyetemen az elmúlt négy évben. Ezt tudnád, ha részt vettél volna bármelyik családi rendezvényünkön.

– Gondolod, hogy ő és Joseph szeretők?

Edmond megvonta a vállát. –Nem tudom. Mindenesetre Joseph odavan az építész fickóért.

– Terrence–emlékeztette Brice.

– Ami Garnert illeti, tökéletesen rendben van úgy, ahogy van. Szóval ne próbáld megváltoztatni. Szükséged van egy szigorú emberre, aki kordában tart. –Edmond belekortyolt a borába.

Brice a plafon felé forgatta a szemét. –Nem tehetek róla, hogy szeretek szórakozni.

– Elcsábítani egy alkalmazottat az első napján nem helyénvaló.

Brice kuncogott. –Érdeklődőnek tűnt. Láttad, mekkora volt a farka?

Edmond is felkacagott vele együtt. –Igen, de csak te hívnád fel rá a figyelmet. Szerencsédre kiderült, hogy meleg. De tartsd távol tőle a mancsodat. Joseph megölne, ha hagynám, hogy bármi történjen Garnerrel.

Brice előrehajolt. –Nem félek Josephtől. Legutóbb, amikor ellenőriztem, idősebb és magasabb voltam nála, nem is beszélve arról, hogy szexibb.

Edmond elkomorult. –Egyáltalán nem figyelsz rám.

– Figyelek, de te ismersz engem. Amikor valaki miatt elveszítem a szívem, az eszem is elmegy.

Edmond továbbra is fintorgott. –Még csak most találkoztál vele.

Brice felemelte a boros poharát. –Még sosem hallottál arról, hogy szerelem első látásra?Garner Saunderland még nem tudja, de én hamarosan elcsábítom.

 

****

 

Garner hátradőlt a kényelmes bőrfotelben a vezetői irodájában, még mindig elképedve azon, hogy milyen szerencsésen kapott egy ilyen tekintélyes pozíciót. A korábbi téves személyazonossági esetet leszámítva nem látott semmi negatívumot. A főnökének volt néhány furcsasága, de összességében elég rendes fickónak tűnt. Körülnézett a szobában. Nemcsak plüssszőnyeg volt benne, de minden vadonatúj és fényűző volt.

A titkárnő kávét és croissant-t hozott neki, és tájékoztatta a feladatairól. El kellett kísérnie Brice-t a megbeszélésekre, meg kellett szerveznie a találkozóit, és gondoskodnia kellett arról, hogy el is menjen rájuk, el kellett mennie a ruhatisztítóba, és el kellett végeznie az alapvető adminisztratív feladatokat. Ezt meg tudta csinálni. Azért az összegért, amit kapni fog, még a kávébabot is kézzel őrölné meg a férfinak.

Délre mindent begépelt és elrakott a beépített kosarába, átnézte Brice e-mailjeit, bejegyezte a férfi naptárába a találkozókat, és még a számítógépét is megjavította.

Edmond felhívta és meghívta ebédre. Egy kis olasz étteremben kötöttek ki, nem messze az irodától.

– Rendelj, amit csak akarsz. Ez egy munkaebéd –mondta neki Edmond.

– Vagyis? –kérdezte Garner.

– Úgy értem, hogy be kell avassalak a ma esti szerepedbe. Ebéd után pedig elmegyünk vásárolni.

– Minek?

– Az új fekete öltönyödért –válaszolta Edmond.

– De nekem van fekete öltönyöm –mondta Garner.

– Nem, ezt nem érted. Brice-szal egy hivatalos partira menni nem olyan, mintha egy akármilyen partira mennél. A barátai gazdag üzletemberek, bírók és színészek. Érted, mire gondolok?

Garner megtörölte a száját a szalvétával. –Igen. A szokásos öltönyöm egyszerűen nem elég. –Nem készült arra, hogy ilyen hamar pénzt költsön a ruhatárára.

– Ne aggódjon a költségek miatt. Brice azt akarja, hogy tetőtől talpig kiöltözz –magyarázta Edmond.

Garner feltételezte, hogy a fizetéséből fogják levonni. Végigfuttatta a számokat a fejében. A belét is ki kell majd dolgoznia, és nélkülöznie kell néhány dolgot, hogy kifizethesse az új ruhaszámláját.

– Mostantól van egy ruházati költségtérítésed és egy másik az egyéb tárgyak vásárlásaihoz –folytatta a magyarázatot Edmond.

Ez már túl sok. Soha nem számított ilyesmire. Garner a pohár vízért nyúlt, és belekortyolt.

– Ne ess pánikba. Nem akarunk megvenni téged. Brice csak hozzászokott az ilyen életmódhoz. Neked csak hátra kell dőlnöd, és élvezni az utazást.

Minden szürreálisnak tűnt számára. Garner visszatette a pohár vizet az asztalra, és lazán körülnézett az étteremben. Hogy a fenébe fogja ezt végigcsinálni? Fogalma sem volt arról, hogyan kell viselkednie vagy kinéznie egy gazdag fickónak. Ő csak Garner Saunderland volt a louisianai Monroeból.

Ebéd után Edmond elvitte Garnert egy férfiruhaboltba, ahol végre bemutatták neki a már korábban látott fickót. Ez egy furcsa kis üzlet volt, amely öltönyökre és formális ruhákra specializálódott.

– Antoine, ő itt Saunderland úr, Brice új személyi asszisztense.

Antoine elvigyorodott. –Igen, emlékszem. A nagy csókolózó. Mit tehetek önökért, uraim?

– Az én és Brice öltönyéért jöttem, és szeretném, ha felöltöztetné Garnert a ma esti partira –magyarázta Edmond.

Antoine az órájára nézett. –Biztos csak viccel.

– Tudom, hogy az utolsó pillanatban, de öna legjobb. Tudom, hogy meg tudja oldani.

Antoine megkerülte Garnert. –Foglaljon helyet –mondta Edmondnak. –Te kövess engem. Le kell mérnem téged.

– Igen, uram –mondta Garner.

– Ne szólíts így. Antoine vagyok. De kedvellek. Gyönyörűvé varázsollak.

Néhány órával később Garner kilépett az üzletből egy öltönyben, amely több pénzbe került, mint amennyit tavaly keresett, cipővel, zoknival, övvel, nyakkendővel és fehérneművel együtt.

– Először a lakásodon letesszük a cuccot, mielőtt visszamennénk dolgozni –mondta neki Edmond.

Garner megadta a címét a sofőrnek.

Edmond felsegítette a lakására a vásárolt holmikkal. –Ez egy szép lakás. –Odasétált az ablakhoz, és kinézett. –De a kilátás pocsék. Ne kényelmesedj el itt túlságosan. Brice ragaszkodni fog hozzá, hogy beköltözz az egyik vezetői lakásába.

Garner felvonta a szemöldökét. Nem számított arra, hogy örökké ebben a lakásban fog élni, de azt sem tervezte, hogy egy lakást adnak neki.

– Brice azt akarja, hogy kényelmesen érezd magad –magyarázta Edmond. –És lehet, hogy időről időre felbukkan, hogy társaságod legyen.

Garner a homlokát ráncolta. Nemcsoda, hogy olyan nagy a fizetés. Huszonnégy órán át a főnöke rendelkezésére kellett állnia. Mégis nagyon sok mindent tudott kezdeni a pénzzel. És Brice olyan jóképű. –Majd meggondolom.

– Gyerünk. Vissza kell mennünk, mielőtt Brice a hiányodat érzi –mondta Edmond.

A sofőr visszavitte őket az irodába. Garner éppen időben érkezett az első megbeszélésre.

– Csak azért, hogy bemutassalak az igazgatótanácsnak –mondta Brice Garnernek.

Garner felkapta a jegyzettömbjét és a tollát, és követte Brice-t a folyosón az igazgatósági terembe.

Ó, Istenem. Nézd ezt a szobát! Az egyik ablak Manhattan központi üzleti negyedére nézett. Körülbelül tíz idősebb úr ült egy hatalmas mahagóniaiasztal körül, két fiatalabb Rousseau fivérrel együtt. Edmond mögöttük lépett be az ajtón, és leült az asztalhoz. Garner az ajtó felé nézett, arra számítva, hogy Joseph-et látja belépni. Kicsit csalódott volt, amikor nem így történt. Feltételezte, hogy Joseph éppen azzal volt elfoglalva, hogy megtanuljon ügyvezetőnek lenni.

Brice bemutatta őt. –Uraim, ő az új személyi asszisztensem. A neve Garner Saunderland, és a louisianai Monroe-ból származik. Kérem, fogadják szeretettel. –Brice körbevezette az asztal körül, és bemutatta az igazgatótanács tagjait név szerint. Még a másik két testvérének, Darrennek és Timothynak is bemutatta.

– Már találkoztunk –mondta Darren. –Ott volt Joseph érettségi partiján.

Darren és Brice szeme hasonlított, de Darren bőre sápadt volt, mintha évek óta nem járt volna a napon. Sűrű, sötétbarna haját rövidre vágva hordta, és nem mosolygott.

Timothy olyan magas volt, mint Brice, de izmosabb testalkatú. Garner látta a hasonlóságot az orra és a szája körül, de a tartása Darrenéra hasonlított, nem pedig Brice-éra. Timothynak szigorú állkapcsa volt, ami valószínűleg sokakat távol tartott.

Garner mindenkivel kezet fogott, mielőtt leült volna Edmond és Brice közé. A megbeszélés elkezdődött, és szerencsére Garner ismerte a rövidítést és a gyorsírást is, mert a férfiak sokáig megállás nélkül beszéltek. Brice lenyűgözte őt a vállalati ingatlanokkal kapcsolatos ismereteivel. Ékesszólóan és intelligensen beszélt, és körülötte mindenki rászegezte a tekintetét, és figyelt minden szavára. A megbeszélés egy óra múlva véget ért.

– Mindent lejegyeztél? –kérdezte Brice, miközben fürgén visszasétáltak az irodájába.

– Igen, uram –válaszolta Garner.

– Ne szólíts uramnak. Olyan öregnek érzem magam tőle. Egyébként hány éves vagy?

– Huszonkét éves vagyok –válaszolta Garner.

Brice elmosolyodott. –Jó, akkor legális préda vagy.

– Micsoda? –kérdezte Garner.

Brice csak kuncogott. –Úgy értem, elég idős vagy ahhoz, hogy igyál a ma esti partin. Nem akarok semmilyen törvényt megszegni – beléptek az irodájába. –Antoine gondoskodott rólad?

– Igen. –Garner majdnem hozzátette, hogy uram.–Bár nem szoktam hozzá, hogy a nadrágom ilyen szoros legyen.

– Majd megszokod –mondta Brice. –Manapság ez a népszerű stílus.

Garner a homlokát ráncolta. Nem akarta megszokni, hogy egy másik férfi öltözteti.

– A sofőröm fél nyolckor megy érted. Kérlek, próbálj meg felkészülni. Most pedig pakold össze az asztalodat, és búcsúzz el.

– De nekem még le kell gépelnem ezeket a jegyzőkönyveket a megbeszélésről.

– Ez várhat hétfőig –Brice odalépett hozzá. –Pihenj egy kicsit. Lehet, hogy egész éjjel kimaradsz.

Brice kölnijétől Garner kissé megszédült. –Igen, Rousseau úr.

– Brice. Az előbb a nyelvemet a torkodba dugtam. Kiérdemelted a megtiszteltetést.

– Igen, Brice. –Garner sietősen kiviharzott a férfi irodájából, mielőtt könyörgött volna Brice-nak, hogy csókolja meg újra.

Második fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

– Úgy nézel ki, mint aki egy dögös randira készül –mondta Timothy Brice-nak, miközben nézte, ahogy készülődik a partira.

Brice megrázta a fejét. –Nem. Csak kényes vagyok a megjelenésemre.

Timothy elvigyorodott. –Ki a szerencsés fickó ma este?

– Garner Saunderland.

Timothy abbahagyta a Brice ágyán lévő párnákkal való játszadozást. –Az új személyi asszisztensed?

Brice bólintott. –Igen. Miért mondod ezt úgy, mintha ez rossz dolog lenne?

– Nem vall rád, hogy összekevered az üzletet a szórakozással –mondta Timothy. –Várj csak, ez rád vall.

Brice gúnyosan rávigyorgott. –Nem értem, mi a probléma. És ez nem is egy igazi randi. Új a cégnél, és gondoltam, talán szeretne kimozdulni, és megismerkedni néhány emberrel.

Timothy felült. –Akkor úgy veszem, hogy meleg.

Brice ismét bólintott. –Igen, de nem ezért csinálom.

Timothy úgy bámult rá, mintha nem hinne neki. –Ugye tudod, hogy Josephnek jó barátja.

– Igen –felelte Brice. –Edmond tájékoztatott.

– Akkor ne csinálj vele semmit –mondta Timothy.

Brice befejezte a nyakkendője igazítását, és felvette a zakóját. –Miért hiszi mindenki, hogy ismer engem? Valahogy tartozom neki egy szívességgel.

– Miért? Mit tett érted? –kérdezte Timothy.

– Semmit sem tett értem. Csak véletlenül megcsókoltam korábban.

Timothy kuncogott. – Mi történt? Véletlenül ráestél a szájára?

Még Brice sem tudta megállni, hogy ne nevessen. –Nem, azt hittem, hogy ő egy escort, akit Edmond azért szerződtetett le, hogy a ma esti randim legyen.

– Szóval mindig megcsókolod az escortjaidat, amikor először találkozol velük?

A testvéreinek nem volt problémájuk a szexualitásával, csak néha az erkölcsével. –Nem, de ezzel az eggyel úgy éreztem, hogy muszáj megtennem.

– Határozottan jóképű, még a szemüveggel együtt is. Megértem, hogy hibáztál –mondta Timothy.

– Miért vagy itt, ahelyett, hogy a lakásodon készülődnél a partira? –kérdezte Brice.

– Úgy döntöttem, hogy átjövök ide, és felöltözöm. Olyan sok helyed van.

– És anya azért van itt, hogy hízelegjen neked, és elmondja, milyen jól nézel ki.

Timothy duzzogott. –Mi a baj ezzel? Már napok óta lefoglalod őt.

– Micsoda anyuci pici fiacskája vagy –cukkolta Brice.

Timothy felállt Brice ágyáról. – Teljes mértékben gonosz vagy.

Brice egyetértett. –Valóban. Most pedig szaladj, és öltözz fel, ha azt szeretnéd, hogy velem gyere.

– Nem megyek veled–mondta Timothy. –Nem akarom látni, ahogy nyáladat csorgatod az új játékszeredre. A saját kocsimat vezetem.

Brice újra megnézte a tükörképét. –Ahogy akarod. Elmegyek, miután elbúcsúztam anyától.

Timothy követte őt a hálószoba ajtaján keresztül, és vele tartott a lépcsőhöz. –Viszontlátásra. Találkozunk a partin.

Brice folytatta útját, és elbúcsúzott a szükséges módon az anyjától, aki Joseph diplomaosztója óta látogatóban volt.

– Megérkezett az autód és a sofőröd–jelentette be Timothy.

– Köszönöm, tesó –mondta Brice. –Találkozunk a partin. Csáó! –Még csak esélyt sem adott Timothynak, hogy az új szmokingja vagy a kiegészítői miatt bosszantsa.

Max, a sofőrje, a járdaszegélyhez vezette a limuzint, és az utas ajtó mellett várakozott, nyitva tartva azt, hogy Brice beszállhasson. Brice becsúszott, Max pedig becsukta az ajtót, majd körbeszaladt és beszállt a kocsiba. Pillanatokkal később már Manhattan utcáin keresztül hajtottak Garner lakása felé. Boldogan sóhajtott fel. Imádta New Yorkot, különösen éjszaka, amikor a fények égtek és megvilágították az összes magas épületet. Megérkeztek Garner lakásához. Max kiszállt a kocsiból, és kinyitotta neki az ajtót, hogy kiszállhasson. –Mindjárt jövök.

– Igen, Rousseau úr.

Brice odasétált az ajtóhoz, és kinyitotta. Belépett az előcsarnokba. Hangulatos, gondolta, miközben körülnézett a szőnyegpadlón, amelyre ráférne egy csere, és a megfakult tapétára. Ez így nem lesz jó. Holnap átköltöztetem Garnert a vezetői lakások egyikébe. Vagy megkéri Edmondot, hogy tegye meg, mivel úgy tervezte, hogy még mindig lábadozni fog. Brice megtalálta a liftet, és megnyomta a gombot. Az ajtó kinyílt, miután leért a tizenegyedik emeletről, és megjelent Garner. A férfitól egyszerűen elállt a lélegzete. Nem viccelt korábban azzal, hogy első látásra beleszeretett Garnerbe. Furcsa érzés járta át, amint megpillantotta Garnert. Abban a pillanatban tudta, anélkül, hogy bármit is tudott volna róla, hogy ezzel a férfival akarja leélni élete hátralévő részét. –Ó, la lala, jóképű. Dögös vagy.

Garner huszonkét éves létére eléggé elpirult. De Antoine kiérdemelte a megbízatását. Teljesen fekete helyett egy irizáló kék-fekete szmokingba öltöztette Garnert, amelytől Garner babakék szemei felcsillantak. Brice odalépett hozzá, és rendesen megkötötte Garner nyakkendőjét.

Garner zavarba jött. –Köszönöm. Nem tudtam megoldani.

– Fordulj meg. Hadd nézzelek meg jól –mondta neki Brice.

Garner először tétovázott, majd lassan megfordult.

Brice az alsó ajkát a fogával piszkálta. Milyen izgató a segge. Ebben a pillanatban semmi mást nem akart, csak lefeküdni, és eggyé válni vele. –Csodálatosan nézel ki. Gyere! Vár a szekerünk. –Megfogta volna Garner karját, ha nem hozta volna már korábban zavarba a fiatalabb férfit azzal, hogy Edmond és a szabó előtt megcsókolta.

Garner az ajtó felé indult, Brice pedig követte. A két férfi a szálloda előtti járdán kötött ki.

– Ez egy limuzin? –kérdezte Garner.

– Igen –válaszolta Brice. A sofőr kinyitotta az ajtót. –Mi az? Nem tetszik?

– Nem, nem az, de tényleg szükség van rá?

Brice gyengéden megérintette az arcát. –Igen. Csak a legjobbat akarom neked.

Garner válasz nélkül bemászott a limuzinba.

Jól van. Úgy vette, hogy ez egy lépéssel előrébb vitte a kapcsolatukat, mivel Garner nem utasította vissza. Becsúszott mellé a kocsiba, és Max becsukta az ajtót.

– Mindig így utazol? –kérdezte Garner, miután már vagy tíz perce utaztak.

– Nem mindig, csak amikor le akarok nyűgözni valakit –válaszolta Brice.

Garner keresztbe tette a lábát. –Nem kell lenyűgöznie engem, uram.

– Szólíts Brice-nak. Emlékezz a nyelvre.

Ez széles mosolyt csalt ki Garnerből. Gyönyörű fogai voltak. Brice közelebb csúszott hozzá. –Imádni fogod a helyet, ahol a partit tartják. Ez egy kétszáz éves kúria, amelyet nemrég újítottak fel. A családom egyik barátjának tulajdona.

– Szeretem felfedezni a régi házakat –vallotta be Garner. –Egy kicsit amatőr fotós is vagyok.

– Több száz régi ház van a környéken. Talán meglátogathatnánk őket, ha lesz egy kis szabadidőnk.

– Az jó lenne –mondta Garner.

– Jó, akkor összeállítok egy listát azokról az ingatlanokról, amelyeket megnézhetünk.

Kellemesen elbeszélgettek útközben. A kettesben töltött idő hamar véget ért. Max felhajtott a kanyargós kocsifelhajtón, és a kapu előtti járdaszegélyig hajtott, mielőtt teljesen megállt volna. Kiszállt a kocsiból, és először Garner előtt nyitott ajtót. Brice követte. Brice a bejárati ajtóhoz vezette. –Ideges vagy?

– Egy kicsit –válaszolta Garner.

– Nem kell. Csak lazíts és érezd jól magad.

– Megpróbálom ezt megjegyezni –mondta Garner.

Egy komornyik nyitott ajtót. –Üdvözlöm, uram. A parti a bálteremben van.

– Kövess –mondta Brice. –Ismerem az utat. –Volt már itt egy-két partin, ráadásul hallotta a zenét.

Garner nem szólt egy szót sem. Csak kényelmetlenül igazgatta a zakóját.

– Nyugi, jól nézel ki. Te leszel a buli slágere. –És ezt tényleg komolyan gondolta. A kék szemű szőkék mindig népszerűek voltak. Megérkeztek a bálterembe, és Brice kinyitotta az egyik ajtót. Kiszűrődött a zene. Garner követte őt a terembe.

– Hű, de sokan vannak itt –mondta Garner meglepettnek tűnő hangon.

Brice csak úgy besétált, Garner választhatott, hogy követi-e, vagy csak álldogál ott, és még több figyelmet kap. Garner az okos dolgot tette, és követte. Brice megkereste a házigazdát, ChristopheFitzroyt. A férfit sok közeli barátjával körülvéve találta. Christophe szülei a legtöbb pénzt az építészettel keresték. Christophe-nak nem volt munkája, de nem okozott gondot neki, hogy a szülei pénzét vad bulikra költse.

– Nézzétek, megjött Brice–mondta Christophe egyik barátja, amikor odalépett hozzájuk.

Christophe abbahagyta a beszédet, és a tömeg szétvált, hogy Brice átjuthasson. Úgy tűnt, örül, hogy látja őt. Christophe megölelte Bricet. –Kíváncsi voltam, mikor jelensz meg.

Christophe elegánsan fehérbe öltözött, hogy kitűnjön a vendégei közül. Szerette, ha népszerű. Mindig mellette voltak gyerekkori barátai, Darryl Martin és Forrest Thomas. Christophe elég hosszú időre kibontakoztatta Brice-t a szorításából, hogy üdvözölhesse a többi srácot.

Darryl családja az acéliparban tevékenykedett, Forrest szülei pedig az olajiparban. Mindhárom srác együtt nőtt fel, ugyanabba az iskolába jártak, és még harmincéves korukban is együtt lógtak.

– Ki ő? –kérdezte végül Christophe. Garnerre szegezte a tekintetét, mióta megérkeztek.

Brice előre intett Garnernek. –Az új személyi asszisztensem, Garner Saunderland.

Christophe kezet rázott Garnerrel. –Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Üdvözöllek a partimon.

– Köszönöm –felelte Garner. –Csodálatos otthona van.

– Ó, déli. Imádom az akcentusát.

– Igen, egy Monroe nevű helyről származom, Louisiana államból.

Christophe szemei egyetlen pillantással elnyelték Garnert. –Ez itt a két barátom, Forrest Thomas és Darryl Martin. –Bemutatta Garnert a körülötte lévő többi embernek is. –Találkoznunk kell majd egy másik alkalommal, és beszélgetni.

Csak a holttestemen keresztül, gondolta Brice. Garnerben és Christophe-ban egyáltalán nem volt semmi közös. Darryl úgy szemlélte Garnert, mint egy ritka steaket. Elvezette Garnert a farkasok elől, mielőtt azok lecsaptak volna rá. –Christophe-ot a szülei nagyon elkényeztették, de rendes srác, amíg nem randizol vele.

– Kedvesnek tűnik –mondta Garner. –És mivel foglalkozik?

– Bulival–válaszolt Brice. –Nincs munkája. Zsebpénzből él. A legtöbb ember itt gazdag családból származik. Néhányan dolgoznak, mások pedig arra várnak, hogy a szüleik meghaljanak, hogy örökölhessék a pénzüket.

Garner mosollyal jutalmazta, miközben körbesétáltak.

– Ez mind igaz. –Brice még néhány embernek biccentett, majd két pohár pezsgőt szerzett egy arra járó pincértől, és az egyik poharat átadta Garnernek.

– Köszönöm. –Garner belekortyolt. –Ez nagyon finom.

– Szereted a pezsgőt?

Garner bólintott. –Először Joseph érettségi partiján kóstoltam meg. Ahonnan én jövök, ott nem sok gazdag ember van.

Ezt nem szabad elfelejtenie. Garnerről tényleg nem sokat tudott azon kívül, amit a férfi elmondott neki, és amit Garner önéletrajzából megtudott. Talán beszélnie kellene Joseph-fel. Biztos volt benne, hogy az öccse több információval tudna szolgálni Garnerről és a családjáról.

– Megérkezett Edmond –jelentette be Brice. Garner az ajtó felé nézett. –Ackley-vel van.

– Ki az az Ackley?

– A barátja –súgta oda Brice.

Edmond és Ackley közeledett. Ackley körülbelül két centivel magasabb volt, mint Garner a maga 185 centijével. Brice néhány éve ismerte a vörös hajú fickót, de soha nem randevúztak. Ackley nem igazán volt az esete, mert inkább a szőkéket kedvelte. Az unokatestvére azonban nagyon kedvelte őt. Kicsivel több, mint egy éve jártak, és Edmond már hazavitte, hogy megismerje a családját. A szeplős arcú, zöld szemű ügyvéd valóban jól kijött Christophe-val és a barátaival, és mindig meghívták a partijaikra.

– Ő meg ki? –kérdezte Ackley, a tekintetét Garnerre irányítva.

Edmond mutatta be. –Ackley Davis, ő itt Brice új személyi asszisztense, Garner Saunderland. Most végzett a főiskolán, és Joseph barátja. Garner, ő a barátom, Ackley Davis. Ő is ügyvéd.

– Örülök, hogy megismerhetem –mondta Garner. Megrázta Ackley kezét.

– Fantasztikusan nézel ki –mondta Ackley Garnernek, miután köszönt neki. Ackley megkerülte Garnert. –Ez a szmoking remekül áll neked.

Egy dolgot tisztelt BriceAckley-ben, mindig kimondta, amit gondol.

Garner kissé feszélyezettnek tűnt, ahogy a másik férfi a külsejét vizsgálgatta. –Ez más és kicsit szűk.

Mindhárom férfi nevetett.

– De megmutatja a fantasztikus testedet –mondta Ackley. –Antoine tervezte neked?

– Nem, ez egy raktárból való –mondta Garner Ackley-nek. –Csak véletlenül volt valami az én méretemben a boltjában.

Ackley tovább nézelődött. –Most diplomáztál? Mi volt a szakirányod?

– Számítógépes stréber –válaszolta Brice helyette.

A felbérelt zenekar elkezdett zenélni, és mire észbe kapott, Garner már el is ment egy fiatal hölggyel, aki szemtelenül odament hozzá, és felkérte egy táncra. Brice nem titkolta, hogy meleg, de ő és Edmond nem hivalkodtak homoszexualitásukkal. Nem okozott neki gondot, hogy nőkkel táncoljon, amíg azok nem várták el tőle, hogy ágyba bújjon velük. Brice újabb pohár pezsgőt ragadott meg egy arra járó pincértől, majd a falnak dőlve figyelte, ahogy Garner megtáncoltatja a fiatal nőt a parketten.

 

****

 

A parti nagyjából olyan volt, mint amilyenre Garner számított, rengeteg nagyképű seggfejjel olyan családokból, akiknek több pénzük volt, mint amennyit el tudtak költeni. De nem az ő dolga volt ítélkezni. Nem mintha féltékeny lett volna vagy ilyesmi, csak úgy érezte, hogy nem tartozik oda. A legtöbbjükkel semmi közös nem volt, és csak ült és hallgatta, miközben ők beszélgettek.

Darren és Timothy megérkezett, és körbejárták a termet. Egy fiatal nő volt velük. Nem tudta, hogy kinek a párja a nő. Christophe leültette a többieket az asztalához, és Garner hallgatta a történeteket arról, hogyan nőttek fel New Yorkban, és milyen ördögi dolgokba keveredtek.

Garner igazán nem kedvelte Christophe Fitzroy-t, de a parti idejére el tudta viselni, hiszen a férfi kegyesen megnyitotta előttük az otthonát. Ackley folyton rásandított a helyéről. Ettől Garner ideges lett. Mi volt a problémája? Csak kíváncsi volt? A parti folytatódott. A vendégek többsége eléggé részeg volt, nevetgéltek és hangosan beszélgettek.

– Szeretnél táncolni?

Brice most ott állt, és lenézett rá.

Más pasik is együtt táncoltak, úgyhogy nem tűntek furcsának. –Oké. –Garner felállt, és Brice a táncparkettre vezette. Brice átkarolta Garner nyakát, Garner pedig átkarolta Brice derekát. Brice közelebb húzta magához. –Jól érzed magad?

– Igen. –Ez nem volt hazugság. Az, hogy a testét Brice testéhez szorította, az ő szemében egyenlő volt a jó időtöltéssel.

– Helyes. Szerintem te vagy a buli fénypontja. Christophe le sem vette rólad a szemét, mióta bemutattalak.

– Szerintem biztos azt próbálja kitalálni, hogy meleg vagyok-e vagy sem –mondta Garner.

Brice kuncogott. –Szerintem az, hogy eljöttél és táncolsz velem, megadja neki a választ.

– Ő tényleg nem az esetem –válaszolta Garner.

Brice ringatta a csípőjét. –Miért nem? Gazdag, jóképű, és messzire juthatsz, ha vele kerülsz kapcsolatba.

– Épp most válaszoltál a saját kérdésedre –mondta Garner. –Nem a külseje alapján ítélek meg valakit, vagy, hogy mit tud tenni értem. Különben is, te éppen eléggé elkényeztetett gazdag fickó vagy a számomra.

Brice melegen kuncogott. –Reméltem, hogy így fogsz válaszolni. Christophe szörnyen unalmas, de szép partit rendez. –Brice bebillentette a férfit.

Edmond és Ackley csatlakozott hozzájuk a táncparketten. Ahogy sejtette, egy párt alkottak. Tényleg nagyon is szép pár voltak. Talán ezért is bámulta Ackley korábban. Talán azt próbálta kitalálni, hogy ő Brice párja-e vagy sem.

– Kit nézel? –kérdezte Brice tőle.

– Az unokatestvéredet és Ackley-t. Randiznak?

– Igen –válaszolta Brice.

– Ó –mondta Garner.

– Hadd találjam ki. Nem tudtad, hogy Edmond is meleg.

– Nem, nem tudtam. De értem, hogy Ackley miért vonzódik hozzá. Edmond jóképű pasi.

Brice szorosabban átölelte. –Ó, tényleg így gondolod?

– Persze. Magas és izmos, és nyilvánvalóan odaadóan szeret téged. Csak egy jó barát vagy egy unokatestvér hozna össze egy másik jó barátot szexi escortokkal.

Brice kuncogott. –Edmond és én kisgyerekkorunk óta közel állunk egymáshoz. Megdöbbentett, amikor rájöttem, hogy ő is meleg. Ettől nem éreztem magam annyira egyedül a világban, és jó volt, hogy volt kivel beszélni róla, amikor felnőttem.

– Nekem nem volt senkim –mondta Garner. –Nagyon zavaros időszak volt. A könyvtárban éltem, kutattam a témában, tudod, próbáltam rájönni, mit kellene tennem, és hogyan kellene viselkednem. A bátyámnak barátnője volt, így nem tudott segíteni nekem, és akkorra már a szüleink is meghaltak. Nem hiszem, hogy hozzájuk tudtam volna fordulni ezzel a dologgal.

Brice közelebb húzta magához. –Á, bárcsak ismerhettelek volna akkoriban. Talán segíthettem volna. –A dal véget ért, és Brice elvette a karját Garner nyaka körül. –Ha még mindig szükséged van valakire, akivel beszélgethetsz, hozzám bármikor fordulhatsz. Nem mondom, hogy szaktekintély vagyok a témában, de sokkal régebb óta foglalkozom vele, mint te.

Visszasétáltak az asztalhoz, és leültek. Edmond és Ackley csatlakozott hozzájuk. Egy pincér jött az asztalhoz még több alkohollal. Garner visszautasított egy újabb italt, tudta, hogy hol a határ. Elnézést kért, és elment megkeresni a mosdót. Amikor kilépett, Brice a folyosón várta. –A mosdó szabad.

– Köszönöm. Várj meg. –Brice eltűnt a fürdőszobában.

Várni rá? Mik vagyunk mi, tíz évesek? De nem mozdult. Brice hamarosan újra megjelent.

– Gondoltam, talán szeretnéd megnézni a ház többi részét is.

Garner gyorsan bólintott. –Persze, ha Christophe nem bánja.

– Nem, nem bánja. A családja valójában nem lakik itt. Csak szórakozásra használják. –Körbevezette Garnert az impozáns kúriában, és úgy írta le a történetének nagy részét, mintha valóban itt nőtt volna fel. Az egész túra körülbelül harminc percig tartott, aztán Brice visszavezette az első emeletre. –Már csak egy szobát kell megmutatnom neked. –Kinyitott egy ajtót, és Garner követte őt egy kis szalonnak tűnő helyiségbe.

– Tetszik ez a helyiség –mondta Brice. –Hangulatos. –Odament hozzá, és átkarolta Garner nyakát.

– Igen, ez nagyon is hangulatos. –Ó, istenem, mire készül?

Brice lehajolt és megcsókolta.

Garner áruló teste válaszolt.

– Egész este meg akartalak csókolni –mondta Brice.

Garner lassan tért magához. –Miért? Úgy értem, miért pont én?

– Miért ne?

– Mert te vagy a főnököm.

– Délután öt után és hétvégén nem vagyok a főnököd –mondta Brice. –Kedvellek téged. Az első pillanattól kezdve, hogy találkoztunk. Ha ez túl sok neked, akkor most abbahagyhatjuk.

Garner elhúzódott. –Én is kedvellek, de mit fognak gondolni a többiek?

Brice felsóhajtott. –Nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek, de megértem, mit érzel. Tudom, hogy nem ismerjük egymást túl régóta, de valami azt súgja, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Ez nem egy jött-ment dolog, Garner. Kész vagyok lassan haladni, ha te is akarod. De ha nem akarod, akkor nem üldözlek tovább, és csak barátok maradunk.

Garner nem tudta, mit tegyen. A teste azt akarta, hogy elfogadja, de az agya azt súgta neki, hogy ők ketten nem egymásnak valók. –Elveszítem a munkámat, ha nemet mondok?

Brice kissé kuncogott. –Nem. Edmond nem vett volna fel téged, ha nem gondolná, hogy értékes tagja lehetsz a cégünknek – szünetet tartott. – Nemet akarsz mondani? –Garner nagyon zavartnak tűnt.

– Nem tudom –felelte Garner őszintén. –Nem baj, ha lassan haladunk?

Brice megfogta a kezét. –Teljesen rendben van. Gyere csak. Menjünk vissza a partira, mielőtt Edmond körözést ad ki ellenem.

Garner beleegyezett. –Rendben. –Bármi jobb volt, mint Brice csinos fenekével szorosan összezárva lenni. Különben is, szüksége volt egy esélyre, hogy kordában tartsa az érzelmeit.

– Charles keres téged –mondta Edmond Brice-nak, amikor visszatértek az asztalhoz.

Brice körülnézett a szobában. –Hol van?

Edmond egy vékony szőke felé mutatott, aki éppen feléjük tartott.

Brice a homlokát ráncolta.

– Ő kicsoda? –kérdezte meg Garner, észrevéve, ahogy néhány másik vendég szemezget a férfival.

– Briceexe–válaszolta Edmond. –Hát nem lenyűgöző? Egy filmsztár.

Charles valóban lenyűgöző volt, de nem olyasvalaki, akitől Garner azt várta, hogy Brice randevúzik.

– Ó, hát itt vagy, Brice. Már mindenütt kerestelek –mondta Charles.

Brice felállt, és odasétált hozzá. Le kellett hajolnia, hogy megcsókolja Charlest. Ketten együtt elsétáltak.

Garner érdektelenséget színlelt, de kissé sértőnek érezte, hogy Brice nem mutatta be őket egymásnak. A pohara alatt lévő szalvétával játszadozott.

– Charles eléggé drámakirálynő –mondta Edmond Garnernek. –Brice minden idejét le akarja foglalni.

– És már nem is randiznak –forgatta Ackley a szemét. –Néhányan egyszerűen nem tudják, mikor kell feladni.

– Akkor miért van itt? –kérdezte Garner.

– Nem tudom –válaszolta Edmond. –Charles ki akart lépni a kapcsolatukból, hogy kibontakoztathassa a szárnyait. –Edmond demonstrált, úgy csapkodott a karjával, mint egy madár.

Garner halkan kuncogott. Edmondnak remek humorérzéke volt.

– Táncoljunk –mondta Ackley Garnernek.

Garner jóváhagyásért vagy elutasításért Edmondra nézett.

Edmond a kezével jelezte a beleegyezését. –Gyerünk. Érezzétek jól magatokat, gyerekek.

Garner felállt, és követte Ackley-t a táncparkettre.

– Te és Brice egy pár vagytok? –kérdezte Ackley, miközben átkarolta Garner nyakát.

– Nem –felelte Garner, miközben Ackley átkarolta a derekát. –Most találkoztam vele, és az alkalmazottja vagyok.

Ackley szorosabban átölelte. –Úgy tartja rajtad a szemét, mintha sokkal többet jelentenél.

Mit számított ez Ackley-nek? Érdekelte Brice, vagy csak információkat akart gyűjteni Edmondnak? –Csak kedves akar lenni, és megpróbál egy új alkalmazottnak kellő szórakoztatást nyújtani –mondta Garner.

Ackley kuncogott. –Akkor te tényleg nem ismered Brice Rousseau-t. Ő soha semmit nem tesz ok nélkül. Ha itt vagy vele, az csak egy dolgot jelenthet. Azt tervezi, hogy az első számú emberévé tesz téged.

Garner ideges lett. Átkozott Ackley, amiért ilyen éleslátó. Ha rájött Brice tervére, akkor lefogadhatta, hogy ma este mások is, akik jelen voltak, ugyanezt gondolták.

 

****

 

– Élvezed a partit? –kérdezte Edmond Garnert, miután Ackley elment a mosdóba, Brice pedig néhány másik vendéggel volt elfoglalva.

Garner bólintott. –Igen, de egy kicsit más, mint amihez szoktam.

– Miféle partikra szoktál járni? –érdeklődött Edmond.

Garner elmosolyodott. –Nos, az igazat megvallva az egyetlen buli, ahová eddig jártam, a diákszövetségi bulik voltak. Ez nem egy diákszövetségi buli. Itt mindenki olyan kulturáltnak és kifinomultnak tűnik.

– És nagyképűnek –fejezte be helyette Edmond. –Nem kell kimondanod. Biztos nehéz lehet neked.

Garner bólintott. –Meglátszik?

– Nem igazán –mondta Edmond. –Csak jó vagyok a jellem megítélésében. Ackley is ilyen volt. A családja nem túl jómódú, és keményen meg kellett dolgoznia, hogy elvégezze az iskolát. Félt, hogy nem fog beilleszkedni, hiszen semmi közös nincs benne velünk, de végül megnyugodott, és elkezdte jól érezni magát.

– Én is ugyanígy érzek –vallotta be Garner. –Ide besétálni és meglátogatni a Rousseau-kúriát Joseph partiján olyan volt, mintha egy álomba sétáltam volna bele. Soha nem jártam még ilyen szép helyen.

– Brice nem hívott volna ide, ha nem gondolná, hogy megérdemled, hogy itt legyél. Ne feledd, hogy nem az teszi szimpatikussá az embert, hogy mennyi pénze van, hanem az, hogy milyen a jelleme. Érted, amit mondani akarok?

– Azt hiszem, igen –mondta Garner.

– Ha ettől jobban érzed magad, Brice sem szívesen jön ezekre a partikra. Általában csak megjelenik, és korán távozik.

– Akkor miért vagyunk még mindig itt? –tette fel a kérdést Garner.

– Szerintem azért, mert kedvel téged, és próbál megismerni –válaszolta Edmond.

Garner belekortyolt a pohár vízbe. –Szóval rájöttél, hogy nekem is a pasik jönnek be?

Edmond bólintott. –Joseph úgyszólván borította a bilit ezt illetően.

Garner felsóhajtott. –Kedvelem Brice-t, tényleg, de ő a főnököm. Nem hiszem, hogy helyénvaló lenne, ha összejönnék vele.

– Én vettelek fel, nem Brice, szóval senki sem mondhatja, hogy úgy kaptad az állásodat, hogy lefeküdtél a főnökkel. Semmi rossz nincs abban, ha két ember együtt van, ha jól érzik magukat egymás társaságában –mondta Edmond. –Ne hagyd, hogy az olyan dolgok, mint a címek és a pénz, megakadályozzák, hogy élvezd az életet. Tudom, hogy nem ezüstkanállal a szádban születtél, de szerintem nagyon kedves fiatalember vagy. És ezt nem csak én gondolom így. Joseph ragyogó ajánlólevelet adott neked.

Garner elmosolyodott. –Joseph mindenkit szeret – körülnézett. –Miért nincs itt?

Edmond felnevetett. –Joseph nem jelenne meg egy ilyen rendezvényen. Valószínűleg vagy otthon tévézik, vagy randizik a barátjával.

Brice tért vissza először az asztalhoz, és leült Garner mellé. –Mit csináltok ti ketten?

– Garner és én kellemesen elbeszélgettünk az életről–mondta Edmond. Felállt, és megveregette Brice vállát. –Megyek, megkeresem a partneremet. Ne baszd el!

 

****

 

Valamiért Brice sofőrje egy olyan helyre vitte őket, amelynek létezéséről Garner nem is tudott, ahelyett, hogy visszavitte volna a lakására. Brice azt mondta neki, hogy ez egy olyan épület, amelynek a tulajdonosa, és szeretné, ha megnézné. Azt is elmondta, hogy időről időre ebben lakott. A társasházban minden vadonatújnak tűnt, különösen a konyha, ami azt jelentette, hogy Brice nem sokat főzött a konyhában, vagy szórakoztatta a vendégeket a luxuslakásban.

Garner körbesétált, és az ablakhoz lépett, hogy megnézze a kilátást. Egy udvarra nézett, ahol egy kis kert és egy pavilon volt.–Ez egy jó hely a lazításra.

– Tetszik a kilátás? –kérdezte Brice.

Garner elfordította a tekintetét az ablaktól. –Igen, nagyon szép.

– Két hálószoba, két és fél fürdőszoba, egy teljesen felszerelt konyha, egy interaktív szoba, egy nappali és egy iroda van benne –magyarázta Brice.

A nappaliban ültek. –Miért mondod el ezt nekem? –kérdezte meg Garner.

– Mert itt fogsz lakni, ha egyszer kiköltözöl a lakásodból.

– Micsoda? –kérdezte Garner.

– Edmond nem mondta neked?

– De igen, említett valami ilyesmit.

– Jó. Már csak be kell költöznöd. Senki másnak nincs kulcsa a lakáshoz, csak nekem és a karbantartóknak. Van egy autó a garázsban, amit vezethetsz,és ez a hely pár perc sétára van az élelmiszerbolttól.

Garner a homlokát ráncolta. Úgy tűnt neki, mintha Brice már mindent megtervezett volna az életével kapcsolatban. Jó lett volna, ha előbb konzultál vele. Úgy érezte, mintha kitartott lett volna. –Nem hiszem, hogy ezt el tudom fogadni.

– Miért nem? –kérdezte Brice. –Hát nem sokkal szebb, mint a másik lakásod?

– Igen, de nem ez a lényeg. Minden alkalmazottadnak adsz lakást?

– Nem –válaszolta Brice. –De nem járok a többi alkalmazottammal.

– Látod, erről beszélek. Nem akarom, hogy másképp bánj velem.

Brice a karjába rántotta Garnert. –Sajnálom. Csak azt hittem, hogy tetszeni fog. Fizethetsz bérleti díjat, ha akarsz.

Garner körülnézett a helyiségben. Ennek a lakásnak a bérleti díja csillagászati összeg lenne, de el kellett ismernie, hogy ez a hely sokkal szebb volt, mint az, ahol eddig lakott. –Nem hiszem, hogy ezt megengedhetem magamnak a fizetésemből.

– Akkor adok neked fizetésemelést –mondta Brice. –Az épület már ki van fizetve, és csak a közüzemi díjakat, a tévé és a telefonszámlát kellene fizetned.

Garner furcsán nézett rá.

– Csak vicceltem. A döntés a tiéd.

Ez a hely közelebb volt a munkahelyéhez, és az, hogy egy autó állt a rendelkezésére, csábítóan hangzott. –Oké. Mikor költözhetek be?

– A ma este elég hamar? –tette fel a kérdést Brice. Megcsókolta őt.

– Igen, túl hamar –mondta Garner, miközben kibújt Brice karjaiból. –Még fel kell mondanom a jelenlegi főbérlőmnél, és össze kell csomagolnom. –Volt néhány bútordarabja, amit feltételezte, hogy odaadhatna egy jótékonysági szervezetnek vagy valami hasonlónak. –Köszönöm.

– Nincs szükség köszönetre. Ki fogod érdemelni ezt a helyet azzal, hogy gondoskodsz rólam. Néha eléggé nehéz eset tudok lenni. Mint most is.

Garner nem sokáig maradt dühös. Elmosolyodott, amikor a konyhába mentek, és Garner kinyitotta a szekrényeket. Talált egy kis kávét. –Kérsz?

– Igen –mondta Brice. –Bármiből kérek, amit csak kínálsz.

Garner elmosolyodott, de nem válaszolt. Talált néhány szűrőt, és megtöltötte a kávéfőzőt vízzel. Ezután kikaparta a kávét a dobozból, és beletöltötte a gépbe. Majd bekapcsolta. Miután elkészült, két csészébe töltötte, amelyeket a szekrényben talált.

– Valahol a szekrényben kell lennie egy kis instant tejszínnek és cukornak –mondta Brice. –Ott hagytam, amikor legutóbb itt jártam.

– Gyakran jársz ide? –kérdezte Garner, miközben nézelődött.

– Időnként –válaszolta Brice.

Garner az asztalhoz vitte a tejszínt és a cukrot, majd leült.

Brice beletöltötte a hozzávalókat a kávéjához. –Jól érezted magad a partin?

Garner bólintott. –Sok új emberrel találkoztam. –Belekortyolt a kávéjába. Melegséget érzett belülről, és elterelte a gondolatait a vele szemben ülő vonzó férfiról. Brice ásított. –Álmosnak tűnsz. Készen állsz már hazamenni?

Brice bólintott. –Te nem vagy fáradt? Alhatunk itt is. Ennek a helynek két hálószobája van.

Garner nem számított arra, hogy itt marad. –Nincs ruhám, amibe átöltözhetnék.

– Van néhány ruhám az egyik hálószobai szekrényben. A fő hálószobában, ha nem tévedek.

– Akkor ez teljesen megfelel neked. Megkérem a sofőrödet, hogy vigyen vissza a lakásomra – felállt.

– Kérlek, maradj –mondta Brice. –Szeretnék még egy kicsit beszélgetni veled... tudod, jobban megismerni téged.

Garner belement. –Oké. –Nem tudta, mi rossz lenne abban, ha ebben a pompás lakásban töltené az éjszakát.

Brice felállt, és megmutatta neki a fő hálószobát. Úgy nézett ki, mintha Brice vagy valaki nem spórolt volna a szoba díszítésével. Hatalmas bútorok voltak benne, és a kék függönyök illeszkedtek az ágyon lévő paplanhoz és ágytakaróhoz.

Brice egy szekrényhez lépett, és bekapcsolt valami zenét. Majd egy másik szekrényhez lépett, hogy találjon valamit, amit felvehet. –Azt hiszem, szükségem van egy zuhanyra. Segít ellazulni.

– Megyek, elkészítem neked – mondta Garner, miközben Brice elkezdte levetni a ruháit. Valamit tennie kellett, hogy elterelje a gondolatait Briceról. Garner kilépett a fő hálószobából, és besétált a pompás főfürdőbe. A zuhanyzónak két feje volt, és a mennyezetig érő márványozott fala. Bekapcsolta a vizet, és visszaugrott, mielőtt az egyik fej eláztatta volna. Belebotlott Briceba, aki megjelent mögötte.

– Kérlek, csatlakozz hozzám.

– He? –kérdezte Garner.

– Tudom, hogy azt mondtam, hogy lassan fogom csinálni, de...

– Le akarsz feküdni velem?

Brice bólintott. –Amióta kinyitottad az ajtót, és megláttalak abban a szmokingban. –Brice elkezdte levenni a ruháit. Amikor végzett, belépett a zuhany alá. –Vetkőzz le. Látni akarlak meztelenül.

Garner habozott. Nem tervezte, hogy ilyen hamar meztelenül zuhanyozik a főnökkel. Úgy gondolta, előbb megismerkednek egymással, vagy elmennek néhány randira, és csak utána lesznek intimebb helyzetben. Lassan levette a ruháját.

Brice figyelte, miközben hagyta, hogy az egyik zuhanyfej benedvesítse a haját. –Ne húzd az időt –kötekedett. –Láttam már férfit meztelenül.

Garner kilépett az alsónadrágjából, és ledobta a padlón lévő ruhakupacra. –Ezt akartad látni?

Brice bólintott. –Nincs miért szégyenkezned. Isteni tested van. –Kinyújtotta a kezét Garner felé. –Csatlakozz hozzám.